Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

* 174 513. szám gyakorolja; minélfogva az árvaügyész a házasságot csak a gyámhatóság különös utasítása alapján támadhatja meg. A §. utolsó bekezdése az abból származható visszásságnak kivánja elejét venni, ha a 76. g. a) pontja alapján megtámadásra jogosult házastárs, aki fejlett korának elérése után a házasságot helybenhagyja, ennek daczára a házasságot a 76. §. b) pontja alapján még továbbra is megtámadhatná. Miután a 85. §. szerint a házastárs helybenhagyása csak akkor hatályos, ha oly időből származik, a midőn reá nézve a 77. §. szerint a megtámadási határidő már kezdetét vette, a fejlett kor elérte után történt helybenhagyás esetében, jóllehet &z a 71. §-on alapuló megtámadhatóság kizárására elegendőnek tekintetik, a házastárs ellenkező rendelkezés ^hiányában a 72. §. alapján még továbbra is megtámadásra jogosult maradna, mi csak visszaélésekre s a jogviszonyok bizonytalanságára vezethetne; ennek tehát elejét kellett venni már azért is, mert a helybenhagyás czélja nem pusztán valamely concrét megtámadási ok megszüntetésére, hanem általában a házasság érvényben tartására irányul. A 77. §-hoz. A megtámadási jog gyakorlatára nézve záros határidőt megállapítani a jogbiztonság és a megtámadásra nem jogosult házastárs érdekében szükséges; ugy a köz-, mint a magánérdekekkel ellenkeznék, ha a házasság érvényben maradása tekintetében hosszabb időn át bizonytalanság uralkodnék. Olyan esetekben, midőn a házasság fennállása kizárólag az egyik házasfél akaratától függ, erkölcsi szempontból sem igazolható, hosszantartó bizonytalan helyzetben a másik felet a házastársi kötelességek teljesitésére kötelezni. A megtámadási jog gyakorlatának időbeli korlátozása a megtámadásra jogosult házastársra nézve sérelmes nem lehet; mert a határidő sikertelen lefolyásából joggal lehet arra következtetni, hogy az, a kinek akarata a házasság érvényének kérdésében döntő, a házasságot megtámadni nem kivánja. Fennálló jogaink szerint a megtámadási jog gyakorlása záros határidőhöz nincs kötve; ellenben ilyen határidő felállításának szükségét, habár a részletekben «ltérőleg, a legtöbb törvényhozás általában elismeri (v. ö.: Code civil: 181., 183., 185. §§. ; olasz p^k.: 106., 109., 110. §§.; belga terv.: 185., 191. §§.; hesseni jav.; II. 49., 53., 55. §§.; 1874/decz. 24. svájczi szöv. tv. 50. § 2. bek.; 52. §. a) pont.; porosz A. L. R.: II. 1. ez. 984. 990., 994., 999. §§.; 1875. nov. 5. szász tv.. 6. §.; német jav.: 1264. §.) A megtámadási határidő a javaslat szerint egy esztendő. E határidő kezdetét a §. második bek. a) — e) pontjai határozzák meg. A határidőnek azon napon kell kezdődnie, a melyen a megtámadási jog gyakorlata tényleg és jogilag lehetővé vált. A javaslat a megtámadási határidőt akként állapította meg, hogy a házasság érvénye, nem tekintve a 80. §. rendelkezésére, attól a naptól számított egy éven túl ne maradjon függőben, a mely napon e határidő a megtámadásra jogosult hatóságra vagy a házastársra nézve kezdetét vette. Ha tehát a 71. §. esetében a kir. ügyészre, a 72. §. esetében pedig a gyámhatóságra nézve a határidő lefolyt, mielőtt a házastárs fejlett, illetőleg teljes korát elérte volna, a házasság megtámadhatósága elenyészik és azt a később fejlett kort elért, illetőleg teljeskorúvá lett házastárs sem támadhatja többé meg, jóllehet a 76. és 77. §§. a) és b) pontjai szerint megtámadásra való jogosultsága csak ezen időpontban állana be. Úgyszintén ha a nevezett hatóságokra nézve megkezdett haláridő már részben lefolyt, midőn a házastárs fejlett, illetőleg teljes korát elérte, a házastárs javára a házasság megtámadása csakis a határidőnek még hátralevő része alatt lesz megengedve. Ezt fejezi ki a §. harmadik bekezdésében foglalt azon szabály, melynél fogva a §. a) és b) pontjai esetében a házastárs megtámadási jogának kezdő napjáig a hatóságok ellenében egészben vagy részben lefolyt határidő a házastársra nézve is lefolytnak tekintendő. Ezen álláspont azzal van igazolva, hogy ellenkező