Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 17á korú érdekeinek kellő mérlegelése a házasságkötéskor sem bizható egyedül q, reá magára, ép oly kevéssé függhet kizárólag az ő elhatározásától házasságának érvényben maradása. A beleegyezésre jogosultaknak a legtöbb törvényhozás ad megtámadási jogot (v. ö.: osztrák ptk. 96. §.; Gode civil 182. §.; olasz ptk. 108. §.; 1875. nov. 5. szász tv. 6. §-a; 1874. decz. 24. svájczi szöv. tv. 53. §.; porosz A. L. R. II. 1. ez. 994. §.; hesseni jav. II. 53. §.)"; ellenkezőleg a német jav. 1261. §. 4. pontja. Szigorúan véve ugyan a megtámadási jog azt illetné meg, a kinek a házassághoz megkívántató beleegyezése hiányzik; a javaslat azonban a hozzájárulások bármelyikének hiánya, esetén csak a gyámhatóságot jogosítja fel a házasság megtámadására. A törvényes képviselő vagy a jogosult szülő részéről megtagadott beleegyezés utólagos pótlására ugyanis a 84. §. értelmében gyámhatóság lévén hivatva, a házasság megtámadásának kérdésében a döntés, habár közvetve, különben is a gyámhatóságot illetné, minélfogva a házasság megtámadása is czélszerűbben bizható a gyámhatóságra még azon esetekben is, midőn a házasság a törvényes képviselő vagy szülő beleegyezésének hiánya miatt érvényteleníthető. Ebben a szabályozásban a kiskorú valódi érdekének is nagyobb biztositéka rejlik. Lényegileg ezen eredményre jutnak azok a törvények is, melyek szerint a gyám a kiskorú házasságát csak a gyámhatóság felhatalmazásával támadhatja meg. (V. ö.: porosz A. L. R. II. 1. ez. 999., 978—984. §§.; 1875. nov. 5. szász tv. 6. §.) A gyámhatóság e jogát az árvaügyész utján gyakorolja. Az, hogy a kiskorú nő házasságát a gyámhatóság mindaddig megtámadhatja, míg a nő a férjhezmeneteltől küönböző alapon teljeskorúvá nem vált, világosan ki van fejezve a 151. §-ban. A kiskorúság megszűnte után a házasság megtámadására a nagykorúvá lett házastárs van jogosítva. Miután a 10 -13. §-okban megkívánt beleegyezés és jóváhagyás czélja a kiskorú érdekeinek oltalma, meg kell engedni a házastársnak, a ki ezen hozzájárulások valamelyike nélkül kötötte meg a házasságot, hogy azt, midőn érdekeinek helyes megítélésére képessé vált, maga. is megtámadhassa. Ugyanigy megtámadásra jogosítja a kiskorú házastársat: a Code civil 182. §.; olasz ptk. 108. §.; osztrák ptk. 94. §.; porosz A. L. R. II. 1. ez. 999., 984. §§.; német ja*. 1261. §. 4. pont. Ellenben egyik házastársnak sem ad megtámadási jogot:,az 1874. decz. 24. svájczi szöv. tv. 53.§.; 1875. nov. 4. szász tv. 6. §.; hesseni jav. II. 53. §. Arra, hogy a másik házastársnak is legyen megtámadási joga, nincsen szükség, mert a nagykorú fél beleegyezése teljes volt. (V. ö.: még ezen §. a) pontjának indokolásával, melynek 2. bek. részben ezen esetben is megfelelő. A §. ezen pontját kiegészíti a 79. §. rendelkezée. Az, hogy kényszer, tévedés és megtévesztés okából csak a kényszeritett, tévedő vagy ^ e) megcsalt házastárs támadhatja meg a házasságot, megfelel úgy hazai jogainknak (r. kath. Instr. 116. §., görög-keleti: Zhismann: i.^ m. 711—712. 1.; Jos. pat. 25—28. §§.; Bőd: H. t.: 155., 156,, 158 — 160,, 162., 165., 168. §§.; Unit: 68., 70., 72. §§.; Eheordn. 43. §.) mint a külföldi törvényhozások álláspontjának (Gode civil 180. §.; belga terv.: 184. §.; olasz ptk.: 105. §.; 1874. decz. 24. svájczi szöv. tv. 50. §.; osztrák ptk: 94., 95., §§.: hesseni jav.: II. 48 §.; német jav.: 1261. §. 1 — 2. p.; porosz A. L. R.: II. 1. ez. 39—44., 993. §§.; szász ptk.: 1625. §.). Igazolva van ez azzal, hogy azt, vájjon az emiitett körülmények a házasságba való beleegyezésre döntő befolyást gyakoroltak-e, helyesen csak az a házastárs ítélheti meg, kinek személyét a megtámadás alapját képező körülmény közvetlenül érinti. Önként érthető, hogy a 74. §. f) pontja alapján a. házasságot mindkét házastárs megtámadhatja; mert ezeh §. alkalmazásának feltétele épen az, hogy a házasságkötéskor mindkét házastárs tévedésben volt. A §. 2-ik bekezdése szerint a gyámhatóság a megtámadás jogát az árvaügyész utján