Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 163 gessé tették, nem volna összeegyeztethető, ha a törvény ezí az akadályt csak mint házassági tilalmat állapítaná meg; mert a házasság a házasulónál nemcsak testi, hanem megfelelő értelmi fejlettséget is feltételez, a mi a fejletlen korban még rendszerint hiányzik. Másrészről azonban ezen házassági akadály természetének az sem felelne meg, ha az annak ellenére kötött házasságra a semmiség elvei nyernének alkalmazást. Ez esetben nemcsak harmadik személyeket kellene feljogosítani a semmiségi per megindítására, (v. ö.': Code civil: 184. §.; olasz ptk. 104. §.; belga terv. f : 189. §.), hanem az ily házasságot, hacsak utólagos felmentés által érvényessé nem vált, megszűnése után úgy kellene tekinteni, mintha meg sem köttetett volna. Nagy méltánytalanság származnék ebből különösen akkor, ha a fejletlen korú nő teherben van, vagy a házasságból gyermekek származtak, a mely esetekben még azon törvényhozások sem engedik meg a házasság érvénytelenné nyilvánítását, a melyek a fejlett kor hiányát, mint közjogi bontó akadályt ismerik. (V. ö.: Code civil: 185. §.; olasz ptk.: 110. §.) Ez az álláspont túlszigorú lenne oly esetekben is, midőn a fejletlen korú fél a házasságkötés idejében a fejlett kor eléréséhez közel állott. Ehhez járul, hogy ez akadály már az által is veszt fontosságából, hogy alóla felmentésnek van helye. Figyelembe veendő itt az a körülmény is, hogy a javaslat a házasságköthetés korhatárát jóval magasabban állapítja meg, mint hazai jogaink azon része, mely a korhiányt közjogi akadályként emeli érvényre. A javaslat továbbá ezen házassági akadályt akként kívánta szabályozni, hogy a cselekvőképtelenség életkoráról mint semmiségi okról (v. ő.: 8., 149. §. a) pont, 64. §§-al)] közvetítse az átmenetet a házasságkötő képesség korára. A fejlett kor hiányát a külföldi törvényhozások nagy része is mint magánjogi bontó házassági akadályt állapítja meg. (Porosz A. L. R.: II. 1. ez. 970., 991., 992. §§.; 1875. nov. 5. szász tv. 5. §.; osztrák ptk. 48., 94. §§.; 1874. decz. 24. svájezi szöv. tv.: 27., 52. §§.; német jav.: 1259. §. 3. pontja.) A 72. §-hoz. • . . . I. A jelen §. a kiskorú házasságához megkívánt beleegyezés és gyámhatósági jóváhagyás (10—13. §§.) hiányának jogkövetkezményét állapítja meg. Hazai jogaink álláspontja e tekintetben egymástól eltérő. Róm. kath. egyházi jog szerint sem a szülői, sem a gyámi beleegyezés hiánya nem bír befolyással ? házasság érvényére. Ellenben fennálló jogaink többi része azt magánjogi bontó akadályként szabályozza. (V. ö. Joannovics: i. m. 175. §.; Jos. pat. 3., 6., 7., 8. §§.; Bód: H. t. 34, 35. §§. (de az 1882. erd. ev. ref. főtörvényszéki utasítás 3. §. a semmiségi esetek közt nem emliti); Eheordn. 4., 43. §§.; Unit. ehtv. 11. §. 1. pont, 66., 72. §§.) II. A javaslat ezen utóbbi jogok álláspontját fogadta el és az oly házasságot, melyet a kiskorú törvényes képviselőjének (10. §.) és a mennyiben 20-ik évét még be nem töltötte, jogosult szülőjének (11. §.) beleegyezése, vagy a mennyiben gyámhatósági jóváhagyás is szükséges (12. §.), ezen jóváhagyás nélkül kötött, megtámadhatónak jelenti ki. A javaslat által elfogadott álláspontra nézve döntő volt annak megfontolása, hogy ha a törvényhozás elismeri szükségét ezen házassági akadályoknak, azok czéljuknak csak ugy fognak megfelelni, ha bontó hatályúvá tétetnek; mert a kiskorú érdekei a házasságkötésnél, esetleg saját akarata ellenére is, csak akkor lesznek kellőleg megóva, ha a házasság érvénye, melyet a tőrvény tilalma ellenére kötött, megtámadható. Különösen szembetűnő ennek szüksége a törvényes képviselő beleegyezésének hiánya esetében; mert a törvényes képviselő van első sorban hivatva a kiskorú oltalmára. (V. ö.: még a 10. §. indokaival.) A javaslat a jogosult szülő beleegyezésének hiányát húsz éven aluli kiskorú házasságára nézve szintén bontó akadálylyá tette. A szülői beleegyezés ugy, a mint azt a javaslat meg-
