Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

164 513. szám. állapította, rendszerint összeesik a törvényes képviselő beleegyezésével. Csak azokban a ritkán előforduló esetekben van attól elválasztva, midőn a törvényes képviselet nem a jogosult szülőt illeti. A javaslat azonban a jogosult szülő beleegyezését ily esetekben csak akkor kívánja meg, ha azon körülmény, hogy a törvényes képviselet más személyre ruháztatott, magában véve nem teszi a szülőt arra érdemetlenné, ilyenkor pedig azon benső viszonynál fogva, melyben a szülő gyermekéhez áll, a szülői beleegyezésben nem csekélyebb biztositéka rejlik a kiskorú érdékei oltalmának, mint a törvényes képviselő beleegyezésében; annak megtagadása tehát ép oly mértékben engedi meg azt a föltevést, hogy a kiskorú házassága nem felel meg jól felfogott érdekeinek. Ehhez járul, hogy a javaslat azon esetekben, midőn a kiskorúnak szülője van, a törvényes képviselő beleegyezésének hatályosságához a gyámhatósági jóváhagyást, melyet különben megkívánna, nem követeli (12. §.) s ennélfogva ilyen esetekben a szülői beleegyezést a gyámhatósági jóváhagyással egyenlő erejűnek kell tekinteni. Minthogy pedig a tőrvényjavaslat a 20 éven aluli szülőtlen kiskorúra nézve a gyámhatósági jóváhagyást a házasság érvényének kellékéül állapította meg, következetesen az azt pótolni hivatott szülői beleegyezés hiányát is bontó hatálylyal kellett felruháznia. Ezen állásponttal megegyezőleg a törvényjavaslat a húsz éven felüli kiskorú házasságához szükséges szülői beleegyezés hiányát nem tette bontó akadálylyá (v. ö. 19. §. indokaival). A mi végül a gyámhatósági jóváhagyás kellékét illeti, ugyanazon szempontok, melyek a tőrvényjavaslatot arra indították, hogy a törvényes képviselő beleegyezésének hatályát a gyámhatósági jóváhagyástól tegye függővé, elhatározók voltak arra nézve is, hogy a javaslat ama jóváhagyás hiányának a házasság érvényére döntő befolyást engedjen. Ezen akadály természetének csak oly szabályozás felel meg, ha az annak ellenére kötött házasságra a megtámadhatóság elvei nyernek alkalmazást; mert ezen akadálynak jelentősége nem abban rejlik, mintha a közérdeket vagy erkölcsi rendet szolgálná, hanem abban, hogy oltalmára legyen a kiskorú magántermészetű érdekeinek. Azon külföldi törvényhozások is, melyek a törvényes képviselőnek, illetőleg a szülőnek beleegyezését (gyámhatósági jóváhagyást) a házasság érvényéhez megkívánják, annak hiányát mint magánjogi bontó akadályt szabályozzák (v. ö. Code civil 182., 183. §§.; olasz ptk. 108. §.; 1874. decz. 24. svájczi szöv. törv. 53. §.; hesseni jav. II. 53. §.; osztrák ptk. 96, 146. §§.; 1875. nov. 5. szász tv. 6. §-a); több irányban eltérő a beleegyezés hatálya tekintetében a fentebb már idézett porosz A. L. R. II. 1. ez. 978—984., 994—1000. §§. A német jav. 1259. §. 4. pontja szerint cselekvőképességében korlátolt személy által törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül kötött házasság megtámadható; ellenben a jogosult szülő beleegyezésének hiánya csak tiltó akadályt képez. Ha a gyámhatóság tévesen határozott abban a kérdésben, hogy a beleegyezésre jogosult szülő gátolva volt-e vagy sem akaratának kijelentésében s ennélfogva az, a ki a beleegyezés adására hivatva lett volna, e jogával nem élhetett, vagy esetleg ebből az okból a gyámhatósági jóváhagyás kelléke mellőztetett, az ily házasságot eltérő rendelkezés hiányában meglámadhatónak kellene tekinteni. Ezt azonban a házassági akadály czélja nem teszi szükségessé, mert a kiskorú érdekei akkor is kellőleg meg vannak védve, ha esetleg az arra rendszerint jogosult szülő beleegyezése helyett a másik szülő adta vagy tagadta meg beleegyezését, vagy pedig a gyámhatóság határozott a beleegyezés kérdésében. A 73. §-hoz. Az, hogy a házasság kényszer okából megtámadható, el van ismerve hazai jogaink által is, melyek az erőszakot és félelmet magánjogi bontó akadálynak tekintik (v. ö. C. 14., 15., 28. X. de spons. [IV. 1.]; Instr. 116. §.; görög-keleti: Zhismann: i. m. 711. 1.;