Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

/ 162 518. szám. kérdésének egységes eldöntése a szőban forgó esetben, midőn többnyire már mindkét félnek alkalma nyilt jogai megvédésére, kevésbbé költhet aggályokat, mint akkor, midőn a megállapitási per a házasság megszűnése után, esetleg mindkét házastárs halála után indíttatik meg. önként érthető s a §. kétségtelen értelméből is következik, hogy a semmiségi per hivatalból a házasság megszűnése után ez esetben sem folytatható. A 70. §-hoz. A jelen §. első bekezdése a semmiségi per czéljából és a személyállapotra vonatkozó perek természetéből folyó szabályt' fejez ki. Ellentmondó ítéleteknek s ezekből származható számos bonyodalmaknak veszi elejét a törvény azzal, ha a semmiségi perben keletkezett s akár a semmiséget megállapító, akár a semmiségi keresetet elutasító jogerős ítéletnek mindenkivel szemben joghatályt tulajdonit. Ennek ellenében nem lehet döntő, hogy az Ítélet hatálya a semmiségi perben részt nem vett harmadik személyek jogaira is kiterjed; mert a házassági perekben alkalmazandó nyomozási elv és egyéb perjogi biztosítékok által az anyagi igazság érvényesülésének minden eszköze lehetőleg ki van használva. Ugyanez az álláspontja hazai jogainknak, valamint a külföldi törvényhozásoknak (v. ö. különösen a szász ptk.:1857. §. és a német jav. 1256. §.). A jelen §. 2-ik bekezdése a §. első bekezdésében foglalt szabályt korlátozza. Ha a semmiségi per azon okból indíttatott, mert a házasság a 16. §-ban foglalt akadály ellenére a korábbinak megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása előtt köttetett, a semmiségi keresetet elutasító ítélet közvetlenül érinti a korábbi házastárs jogát. Ily elutasító ítélet előfeltételét annak kimondása képezi, hogy a korábbi házasság semmis volt s ennélfogva a per tárgyát képező új házasság a 16. §. okából nem semmis. Nem felelne meg az osztó igazság követelményeinek, ha a törvény ezen itélet hatályát a korábbi házastársra akkor is kiterjesztené, ha a semmiségi perben részt nem vett s tehát nem volt abban a helyzetben, hogy a korábbi házasság érvényének kérdésében jogait megvédhesse. A semmiségi keresetnek helyt adó ítéletnél ezen szempont nem foroghat fenn; mert az által, hogy az új házasság a 16. §-ban foglalt akadály miatt semmisnek nyilváníttatott, a korábbi házastárs jogaiban sérelmet nem szenvedhet, a mennyiben az új házasság semmissé nyilvánítása nem érinti a korábbi házastársnak azt a jogát, hogy házasságának érvénytelensége iránt keresetet indíthasson. A 71. §-hoz. I. Hazai jogaink álláspontja a házasulási kor eléríe előtt kötött házasság következményeire nézve egymástól eltérő. A r. kath. és görög-keleti egyházi jog szerint a korhiány közjogi bontó akadályt képez, s az ennek ellenére kötött házasság föltétlenül semmis és a semmiségi per hivatalból is megindítható. Ellenben az erdélyi ágost.-ev. szászok és az unitáriusok joga a korhiányt mint magánjogi bontó akadályt szabályozza. (V. ö.: Eheordn. 10., 44. §§.; Unit. ehtv.: 7. §. a), b) pontjai, 10., 72. §§.) A Jos. pátens a házasulási korról nem rendelkezik. A Bód-féle Házassági törvényrajz a serdült kor elérte előtt kötött házasságot érvénytelennek tekinti, a keresetjogról azonban nem intézkedik, s noha a serdült kort meghaladott, de 18. évét be nem töltött férfit és 14. életévét be nem töltött leányt sem bocsátja házasságkötésre, az ennek ellenére kötött házasságot nem tekinti érvénytelennek (Bód: H. t. 142., 143. §§.); az 1882. évi erdélyi ev. ref. főtörvszéki Utasítás 3. §. a korhiányt, mint semmiségi okot nem említi. II. A javaslat a fejletlen korban (9. §.) felmentés nélkül kötött házasságot megtámadhatónak nyilvánítja. Azon szempontokkal, melyek a házasulási kor meghatározását szüksé-