Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 161 A 69. §-hoz. A jelen §. első bekezdése folyományát képezi a 66. §. második bekezdésében foglalt szabálynak. Minthogy e szerint a semmis házasságot megszűnése után ugy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna, a házasság megszűnése után önálló semmiségi perre többé nincs szükség; mert ezentúl a házasság semmiségére incidenter is bármely perben lehet hivatkozni. Ezenkívül önálló semmiségi pernek a házasság megszűnése után nincs is többé tárgy a; mert valamint a megszűnt házasságot felbontani bíróilag nem lehet, ugy az semmissé sem nyilvánitható abban az értelemben, hogy az ítélet egyszersmind a házassági viszony megszűnését is maga után vonja. A házasság megszűnése után a semmiség bírói megállapítása csak a 91. §-ban meghatározott módon történhetik. Minthogy a jelen §. a házassági megszűnése után semmiségi per indítását feltétlenül kizárja, ebből önkényt következik, hogy semmiségi pert ily esetben többé a kir. ügyész sem indíthat. A házasság megszűnése után a kir. ügyész fellépésének nem volna czélja; mert a közbotrány, melyet a semmis házasság fennállása okozott, annak megszűnése folytán elenyészett és nem fűződik többé közérdek a házasság semmissé nyilvánításához. (V. ö. Gode civil: 190. §.; olasz ptk.: 114. §.; belga terv: 193. §.; német jav.: 1252., 1253. §§. és a hesseni jav.: II. 57. §. is.) Ezen szabály nem érinti a kir. ügyész azon jogát, hogy mint közvádló olyan esetekben, midőn a semmis házasság egyszersmind büntetendő cselekmény tényálladékát képezi, a házastársak ellen bűnvádi utón a házasság megszűnése után is felléphessen. A jelen §. rendelkezése nem zárja ki, hogy abban az esetben, midőn a házasság a 16. §-ban foglalt akadály okából semmis, az új házasság semmisége iránt a korábbi házasság megszűnése után is legyen semmiségi per indítható. Ez esetben a semmiségi pert csak akkor lehetne kizárni, ha a korábbi házasság megszűnése az új házasság convalidatióját vonná maga után. A javaslat azonban ezen álláspontot nem fogadta el, mert mellőzve az új házasságból a korábbinak megszűnése előtt született gyermekek törvényességének kérdését, valamint a vagyonjogi viszonyok bonyodalmának szempontját, a büntető törvény 251. §-a szerint az új házasság a korábbinak megszűnése után is hivatalból üldözendő büntetendő cselekmény tényálladékát képezi. Nem volna kielégítő azon megoldás sem, melyet a porosz A, L. R. II. 1. ez. 942—945. §§-ban találunk, mely szerint az új házasság érvényessé válik, ha semmissé nyilvánítása előtt a korábbi megszűnt vagy érvénytelenné nyilváníttatott és a kettős házasságot kötött házastárs az új házasság megkötésekor menthető tévedésben volt a korábbinak fennállása tekintetében. A jogbiztonság érdeke ugyanis nem engedi meg, hogy azon kérdés eldöntése, vájjon az új házasság érvényessé vált-e vagy sem, oly nehezen bizonyítható ténykörülménytől, mint az új házasságra lépő félnek menthető tévedése, tétessék függővé. Abból, hogy a házasság megszűnése után semmiségi pert indítani többénem lehet, szorosan véve az is következnék, hogy ha a házasság a semmiségi per folyama alatt szűnik meg, a kereset hatályát veszti s az eljárás megszüntetendő. A javaslat azonban ily esetben az eljárásnak mint megállapítási pernek folytatását megengedi annak kérelmére, a kinek valamely jogi érdeke függ a házasság érvényességének vagy érvénytelenségének megállapításától. Erre nézve ugyanazon tekintetek voltak döntők, melyek a 91. §. azon rendelkezésénél, hogy a házasság megszűnése után érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítása iránt önálló kereset is engedtessék, irányadókul szolgáltak. A semmiségi per folytatása a jogilag érdeklett felekre nézve idő- és költségkímélés szempontjából is kívánatos lehet. Ez esetben azonban a folytatott perben hozott Ítélet a 91. §. második bekezdésétől eltérőleg mindenkivel szemben hatályos leend. (70.§.) Ezen rendelkezés abban találja indokát, hogy az érvényesség KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XV. KÖTET. ' 21