Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 153 Ha igazolva van, hogy a polgári tisztviselő előtt együtt jelenlevő házasulok személyesen kijelentették, hogy egymással házasságot kötnek s annak, hogy valóban házasságot akartak kötni, kétségtelen kifejezést adtak az által, hogy a házasságkötéstől fogva, egy éven át mint férj és feleség együtt éltek : akkor a czél, mely a házasságkötés alaki kellékeinek megszabását szükségessé teszi, teljesen el van érve, daczára annak, hogy az ezt biztosító egyéb alaki kellékek mellőzve lettek. Ily feltételek mellett ezen alaki kellékek hiányának csak alárendelt jelentősége lehet és eléggé pótolva van azon tény által, hogy a felek egy éven át mint házastársak éltek együtt, tehát félreismerhetetlen tanujeleit adták annak, hogy ők maguk házasságukat érvényesen megkötöttnek tekintették; ily körülmények közt az államnak sem állhat érdekében, hogy az ily házasságok megbontassanak; ellenkezőleg, mint már fentebb említve volt, úgy jogbiztonsági, mint családi érdekek azoknak fentartása mellett szólnak. Hazai jogaink nem ismernek hasonló rendelkezést (v. ö. mégis a Bód. H. t. 86. §-szal, mely az esketés hiánya alól fejedelmi fölmentésnek helyet enged.) Ellenben a külföldi törvényhozások közül az olasz ptk. 104. §. 3. bek. szerint a házasságot a polgári tisztviselő illetéktelensége okából annak megkötésétől számított egy év elteltével egyáltalán nem lehet megtámadni; a Laurent-féle belga terv 190. §. 3. bek. pedig akként rendelkezik, hogy oly esetben, midőn bontó akadály nem forog fenn, a polgári tisztviselő illetéktelenségén vagy a házasságkötés nyilvánosságának hiányán alapuló semmiséget megszünteti a feleknek, mint házastársaknak oly együttélése (possession d'état), mely közvetlenül követi a házasságkötést. A Code civil 196. §-a szerint oly esetben, midőn possession d'état forog fenn és a házasságnak polgári tisztviselő előtt történt megkötése közokmánynyal igazoltatik, a házastársak ezen okmány semmiségére nem hivatkozhatnak. (V. ö. még a Code civil 197. §-szal is.) Más törvényhozások ily rendelkezést nem vettek fel. (V. ö. a 45. §. 2-ik bek. indokaival.) A 64. §-hoz. I. Ugy a r. kath., mint a görög-keleti egyházi jog szerint a cselekvőképesség hiánya közjogi bontó akadályt képez. A Jos. pátens és a Bod-féle Házassági törvényrajz nem határozza meg, hogy a cselekvőképtelen személy által kötött házasság érvénytelensége iránt ki indíthat pert; az 1882. évi erdélyi ev. ref. főtörvsz. Utasítás 14. §. semmiségi per indítására általában a házastársakat jogosítja fel. Az erdélyi ágost. ev. szászok joga sem tartalmaz e tekintetben kifejezett rendelkezést, de nem sorozza ezen akadályt a közjogi bontó akadályok közé sem. (Eheordn. 3., 44. §§.) Az unitáriusok egyházi törvénye szerint az elmetehetség hiánya vagy megzavarodása okából a házasságot mint érvénytelent csak a házasfelek támadhatják meg. (Unit. ehtv.: 7. §. c) pont, 65., 72. §§.) II. A javaslat a cselekvőképtelen személy által kötött házasságot semmisnek nyilvánítja. Erre vezet első sorban annak megfontolása, hogy jogi szempontból a házasságkötés jogügyletet képez, minélfogva a házasságot is, más jogügylethez hasonlóan semmisnek kell tekinteni, ha megkötése idejében a házasfelek egyike cselekvőképtelen volt. E mellett a házasság erkölcsi jellegének is csak az felel meg, ha a cselekvőképtelen személy házassága a semmiség elvei szerint ítéltetik meg. A házastársaknak adott megtámadási jog magában véve nem védi meg kellőleg azon érdekeket, melyek főleg a gyermekkor, elmebetegség és gondnokság alá helyezés eseteiben a házassági akadály megállapításában határozók voltak. (V. ö. 149. §. indokaival.) De a közérdek is követeli, hogy ily házasságok, mint az intézmény czéljaival teljesen ellentétesek, hivatalból semmisittessenek meg; miért is csak oly szabályozás lehet, teljesen kielégítő, mely a közhatóságot és harmadik személyeket is feljogosítja a cselekvőképtelen házasságának megtámadására. EÉPVH. IROMiNY. 1892—97. XV. KÖTET. 20