Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
154 513. szám. Jóllehet ezen álláspont egyes ritka esetekben, mint p. o. ha az egyik fél a házasságkötéskor csak mulékonyan volt oly állapotban, mely akaratképességét kizárta, visszásnak tűnik fel, mégis aggályokra annál kevésbbé adhat okot, mert" ezen §. második bekezdése megadja a házastársnak a lehetőséget arra, hogy házasságát, a mennyiben érdekeinek megfelel, helybenhagyás által érvényessé tegye. A külföldi tőrvényhozások álláspontja e tekintetben egymástól eltérő. A Code civil a cselekvőképtelenség következményére nézve kifejezett rendelkezést nem tartalmaz; az uralkodó s a Code civil 146. §-ra alapított nézet szerint a cselekvőképtelen személy (elmebeteg) által kötött házasság a törvény erejénél fogva semmis, a nélkül, hogy a semmiség birói kijelentése szükséges volna. A tőrvényhozások többsége a cselekvőképtelenséget közjogi bontó akadálynak tekinti. (Olasz ptk. 112. §.; belga terv. 186. §.; 1874. decz. 24. s?ájczi szöv. törv. 51. §.; hesseni jav. II. 51. §.); az ily házasság a német javaslat 1250. §. 2. pontja szerint is semmis. Ellenben némely törvény a cselekvőképtelenséget mint magánjogi bontó akadályt szabályozza (osztrák ptk. 94. §.; szász ptk. 1623., 1624. és 1875. évi nov. 5. szász tv. 4. §.); s ugyanez áll a gyakorlat és elmélet szerint a porosz A. L. R. II. 1. ez. 38., 39., 971., 993. §§. szempontjából is. A jelen §. második bekezdése kivételt állapit meg azon alapelv alól, melynél fogva a semmiség nem orvosolható s ezen kivétel úgy az akadály természete, mint gyakorlati szempontok által igazolt. Ha azon fél, ki a házasságkötéskor cselekvőképtelen volt, mielőtt házassága megszűnt vagy érvénytelenné nyilváníttatott volna, cselekvőképességét visszanyerte, a közérdekben nem szükséges többé házasságának érvénytelenítése; sőt annak fentartását mindkét házastárs érdeke is kívánatossá teheti. Minthogy azonban a házasság a beleegyezés hiánya miatt kezdettől fogva semmis, annak fen tartása eltérő rendelkezés hiányában csakis ugy volna lehetséges, ha a házastársak a törvényes formában beleegyezésüket újból kijelentenék; de a házasság még akkor is csak a beleegyezés kölcsönös megújításának időpontjától kezdve volna érvényesnek tekinthető. Ez azonban szükségtelenül nehezítené meg a házasfelek helyzetét, a kik a házasságot fentartani kívánják. A czélnak jobban, megfelel, ha a törvény lehetővé teszi, hogy a cselekvőképességét visszanyert fél a szóban forgó semmiségi okot a házasságnak utólagos helybenhagyásával, minden alakszerűség mellőzésével megszüntethesse, minek következménye az s hogy a cselekvőképtelenségen alapuló semmiség elenyészik. A helybenhagyásnak a házasságkötés idejére visszaható ereje van. Ugyanígy rendelkezik a szász ptk. 1624. §. és a német jav. 1251. §. is. A r. cath. egyházi jog a beleegyezés kölcsönös megújítását kívánja ugyan, de annak szintén a kötés idejére visszahaló erőt tulajdonit. Ha a házastárs cselekvőképeségének visszanyerése után a törvény csakis ezen házasfélnekadná meg a megtámadási jogot, ez által könnyen visszás helyzeteket teremtene; pl. ha az elmebetegségéből felépült házastárs a megtámadás megtétele előtt halna meg, házassága érvényesnek volna tekintendő, habár talán tudomással sem birt arról, hogy házassági kötelékben állott (v. ö. a 81., 82. §§-al). A javaslat a helybenhagyás formai kellékét nem határozza meg, miből önként következik, hogy az »ugy kifejezetten, mint hallgatag is történhetik oly tények által, melyekből a jóváhagyásra okszerűen lehet következtetni. A hallgatólagos jóváhagyás egyik esete a házassági együttélés folytatása is. A §. harmadik bekezdése szerint azt, hogy a házassági együttélés folytatása helybenhagyás-e, az eset körülményei szerint kell eldönteni. A javaslat e tekintetben nem követte azon törvényhozásokat, melyek csak bizonyos időn át folytatott házassági együttélésből engednek következtetést a helybenhagyásra (olasz ptk.: 112. §. [három havi együttélés]; belga terv.: 188. §. [egy havi együttélés]). Nem tekintve arra, hogye határidő kezdetének megállapítása gyakorlati nehézséggel jár, a házasságszerű együttélés huzamosabb r»
