Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 151 Fennálló jogaink a semmis és megtámadható házasság megkülönböztetését nem ismerik. Ezek szerint a házasság vagy semmis (érvénytelen) vagy érvényes. A semmiség hatálya és jelentősége azonban egyes esetekben különböző. Ha a semmiséget okozó házassági akadály közjogi, a semmiségi per hivatalból is megindítható; ellenben magcánjogi természetű bontó akadály perjogi érvényesítése kizárólag a vétlen vagy sértett fél akaratától függ. A semmiségi ok ezen eltérő perjogi érvényesítése alapján a föltétlen és föltételes semmiség (érvénytelenség) megkülönböztetése szokásos; sőt ezen megkülönböztetést az unitáriusok egyházi törvénye (62 — 72. §§.) következetesen keresztül is viszi. Jóllehet ezen osztályozás legalább a róm. kath. egyházi jog szempontjából, a közjogi, tehát hivatalból is érvényesíthető akadályok és a magánjogi, azaz csak a sértett fél által érvényesíthető akadályok osztályaival nem teljesen esik össze, lényegileg mégis az érvénytelenség eseteinek eltérő jogi természetét juttatja kifejezésre. Az érvénytelenség e két nemének eltérő természete még egyebekben is nyilvánul. Magánjogi vagy felmenthető közjogi akadályból eredő semmiség utóing orvosolható. A róm. kath. egyházi jog a dispensatio in radice matrimonii-nek azon hatályt tulajdonítja, hogy általa a házasság akként válik érvényessé, mintha eredetileg érvényesen köttetett volna meg. Egyébként a róm. kath. egyházi jog szerint az akadály elhárítása után a házasság csak mindkét házastárs új beleegyezése által (renovatio consensus) válik ugyan érvényessé, de a beleegyezés megújításának a házasságkötés idejére mindenkor visszaható ereje van. A beleegyezés megújításának a tridenti formában kivételesen, t. i. csak akkor kell történni, ha az akadály köztudomásra jutott; ellenkező esetben hallgatag is történhetik. A görögkeleti, prot. és unitárius egyházi jogok sem a házasságkötés ismétlését, eltekintve az alaki kellékek hiányától, sem a beleegyezés kölcsönös megújítását, legalább kényszer, tévedés, megtévesztés eseteiben, — a házasság érvényessé tételéhez nem kívánják meg. A javaslat álláspontja, nem tekintve a részletekben való eltéréseket, fennálló jogunk álláspontjától főleg abban tér el, hogy a föltételes semmiség fogalmát a megtámadhatóságéval helyettesíti. Ezen eltérés gyakorlati eredményét tekintve, nem idéz elő változást az érvénytelenség következményeit illetőleg, mert ugy a föltételes semmiségnek, mint a megtámadhatóságnak lényege abban áll, hogy a házasság érvénytelenné nyilvánítása kizárólag az érvénytelenségi per indítására jogosult akaratától függ s az érvénytelenné nyilvánításnak mindkét esetben az a joghatálya van, hogy a házasság kezdettől fogva érvénytelennek, azaz olyannak tekintendő, mintha meg sem köttetett volna; viszont az érvénytelenségi per megindításának elmulasztása vagy az érvénytelenség orvoslása a házasság érvényben maradását vonja maga után. A megtámadhatóság elveinek alkalmazása a házasságra indokolva van a házasságkötés jogi természete által, mely a házasság létrejövetelének alapját képezi. Ha a házasságkötés, mint jogügylet oly hibában szenved, a melyhez a megtámadhatóság következménye fűződik, e hibának a házasság érvényére sem lehet nagyobb befolyása, mint más jogügyletekre. A semmiség elveinek ezen esetekre is kiterjesztése a házasság szilárdsága szempontjából veszélyes s azon kívül sérelmes lenne azon házastársra nézve is, a kinek személyében a megtámadás oka fenforog. Azon házastársnak érdeke, a kinek védelmére a házasság megtámadása megengedtetik, gyakran csak ugy oltalmazható meg, ha a törvény megadja neki a házasság fentartásának lehetőségét. Ez az eset előállhat különösen akkor, midőn a házastársak tényleg együtt élnek, a midőn tehát a sértett házastárstól a legnagyobb méltánytalanság nélkül nem lehet megtagadni a jogot, hogy házasságát érvényében fentartsa. Ez által a másik házastárson nem esik sérelem, mert a házasságba való beleegyezése hibátlan volt. Ehhez képest a házasságjog terén sem mellőzhető az érvénytelenségnek oly szabályozása, mely kizárólag az egyik házastársnak vagy az ennek védelmére hivatott hatóságnak akaratára bízza annak eldöntését, hogy a házasság érvénytelenné nyilváníttassák-e, avagy •^
