Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

134 513. szám. tartamát 14 napban állapította meg, mely határidő a háromszoros egyházi kihirdetések rendszerinti tartamát nem haladja túl. A kifüggesztésnek a községházán nyilt, vagyis a kihirdetésekre szokásos, mindenki által könnyen hozzáférhető helyen kell történnie. így történik a kihirdetés más országokban is. (V. ö. Code civil 64. §.; olasz ptk. 72. §.; 1875. febr. 6. német birod. törv. 46. §.; 1874. decz. 24. svájczi szöv. tv. 36-ik §.; belga terv. 155. §.) A javaslat, tekintettel a népszokásra, fentartja a szóbeli kihirdetések intézményét is s a kifüggesztési határidő alatt két vasárnapon teendő szóbeli kihirdetést kivan. Ezt azonban kötelezőleg csak a nagy- és kisközségekre vonatkozólag szabja meg; ily helyeken ugyanis a lakosság nagyobb részének műveltségi foka és foglalkozása miatt a kifüggesztéssel a kivánt nyilvánosság alig volna elérhető. A rendezett tanácsú és törvényhatósági városok eltérő viszonyai a szóbeli kihirdetést kevésbbé teszik szükségessé és nem is volna az mindenütt megfelelően foganatosítható. A kihirdetés módja részletesen az anyakönyvvezetők számára kibocsátandó utasításban fog szabályozást nyerni Jelenleg a házasságot az egyházak lelkészei három egymás után következő (Trid. Sess. XXIV. decr. de ref. cap. 1.; Eheordn. 25. §. [legalább 15 napi időközzel]; Unit. 20. §.) vagy általában csak három vasárnapon vagy ünnepen (Jos. pat. 31. §.; Bód: H. t. 63. §.) a templomban összegyűlt közönség előtt élőszóval teljesitik. A kifüggesztés mellett külön szóbeli kihirdetéseket nem minden ország törvénye követel. Francziaországban a Code civil 63. §-a szerint két vasárnapon teendő szóbeli kihirdetés is szükséges ugyan, de azok legtöbb helyen mellőztetnek. Belgiumban azonban jelenleg is szokásban vannak s fentartja azokat a Laurent-féle terv. 152. §-a is. Az 1868. május 25. osztrák törvény szerint (II. 5. §.) a három hétig tartó kifüggesztés ideje alatt szóbeli hirdetésnek is helye van egy vagy több hivatali napon. A 40. §-hoz. Az a hely, a hol a házasságot a 35. és 36. §-ok értelmében ki kell hirdetni, a magyar törvény hatályának területén kivül feküdhetik. Könnyen előfordulhat az az eset, hogy ilyen helyen vagy nincsenek a mi anyakönyvvezetőinkhez hasonló hatáskörrel felruházott közegek, vagy ha vannak, nem teljesitik a mi anyakönyvvezetőinktől elrendelt kihirdetést. Nehogy tehát e miatt nehézségek merüljenek fel, a törvényjavaslat 40. §-a ^megszabja, hogy ha az a hely, a hol a házasságot a 35. és 36. §-ok értelmében ki kell hirdetni, a magyar törvény ) hatályának területén kivül fekszik, a kihirdetés kifüggesztés helyett az illető helyen megjelenő vagy ott elterjedt hírlapba iktatandó be. Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1875. febr. 6-iki német birodalmi törvény 47. §-a. Minthogy a 42. és 44. §-okban emiitett határidők a kihirdetés utolsó napjától számitandók, ennélfogva rendelkezni kellett arról is, hogy a szóban forgó hírlapi kihirdetés esetén melyik napot kell a kihirdetés utolsó napjának tekinteni. A 41. §-hoz. , A kihirdetésnek a jegyesek oly közelebbi megjelölését kell magában foglalnia, mi által azok más személyektől egyénileg megkülönböztethetők legyenek. Kétségtelenül ilyen a jegyesek vallása is s azért a javaslat, eltérőleg a külföldi tőrvényhozásoktól (v. ö. Code civil: 63. §.; belga terv.: 152. §.; olasz ptk.

: 70. §.; 1874. decz. 24. svájczi szövets. törv. 32. §.; 1875. febr. 6. német birod. törv. 46. §.), tekintettel különösen a vegyes vallású községekre, a jegyesek vallásának felemlitését is megkívánja. Amennyiben a §-ban felsorolt tulajdonságok a jegyesek személyének kellő megjelölé-