Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

130 513. szám. Nem lehet ugyan tagadni, hogy az általános jogelvek szerint a tilos feltétellel vagy határidővel korlátolt jogügyletek természetének jobban megfelelne, ha a törvény az ily házasságkötést érvénytelennek nyilvánítaná; mégis tekintettel arra, hogy a jogbiztonságra nézve veszélyes volna, ha az alakilag különben szabályszerűen megkötött s a házassági anyakönyvbe is bevezetett házasság a feleknek a törvény által tiltott kikötése miatt érvényesnek nem volna tekinthető, a javaslat helyesebbnek találta annak a nézetnek elfogadását, hogy a feltétel vagy határidő kikötése nem létezőnek vétessék. Ezen álláspont már azért sem lehet aggályos, mert a mennyiben csak oly kikötések jöhetnek szóba, melyeket a házasulok a házasságkötést megelőzőleg a polgári tisztviselő előtt kijelentettek, ennek felelősségében megvan az a biztosíték, hogy ily kikötések mellett házasságok létrejönni nem fognak. önként érthető, hogy a házasság érvényére az akaratnyilvánítás hatályát korlátozó egyéb körülmények (p. o. feltevés) sem bírhatnak befolyással. A 34. §-hoz. A kihirdetés czélja abban áll, hogy a jegyesek házasságkötő szándékának közhírré tételével alkalmat nyújtson a netán fenforgó házassági akadályok bejelentésére s ez által érvénytelen vagy tilos házasságkötések megakadályozására. A kihirdetés eme czéljának csak ugy felel meg, ha kötelezőleg van megszabva. Érvényben levő jogaink szerint is a házasság egyházi megkötését rendszerint kihirdetés előzi meg (c. 3. X. de clandest. desp. [IV. 2.]; Conc. Trid. Sess. XXIV. de ref. matr. cl.; görög keleti egyház gyakorlata; Jos. pat. 31., 34. §§.; Bód: H. t. 62., 69. §§.; Eheordn. 24. §.; Unit. 20. §.) Ép ugy a külföldi jogok szerint is. (Code civil: 63. §.; olasz ptk. 70. §.; 1875. febr. 6. német bírod, törvény 44. §. • 1874. decz. 24. svájczi szövets. törv. 29. §.) . A kihirdetés, mint a házasságkötés előzménye, önként érthetőleg csak akkor teljesíthető, ha a felek ez iránti kérelmüket előterjesztették. Ily kérelmet a javaslat szerint csak maguk a jegyesek személyesen, vagy nevükben oly személyek terjeszthetnek elő, a kiknél vagy törvényes képviselői minőségükben, vagy különös meghatalmazásukban megvan a kellő biztosíték arra nézve, hogy a kérelem a jegyesek akaratának valóban megfelel. A kérelem előterjesztésének ezen személyekre korlátozása megfelel az egyházak gyakorlatának s a házasságkötés személyes természeténél fogva a jegyesek érdekében szükséges. Egyező szabályt tartalmaz az olasz ptk. 73. §. első bek. A kérelem előterjesztésére való jogosultság vizsgálatának s igazolása módjának közelebbi szabályozása az anyakönyvvezetők számára kibocsátandó utasításba tartozik. A §, harmadik bekezdése a kihirdetést az anyakönyvvezetőkre bízza. Miután a kihirdetés nem képezi a házasságkötés alaki kellékét, hanem csupán elövigyázati rendszabály jellegével bir, a házasságkötésnél közreműködésre hivatott más polgári tisztviselőt (46. §. b—d) arra szintén feljogosítani nem szükséges s az ügyvitel érdekében nem is czélszerű. A kihirdetés kizárólag az anyakönyvvezetők hatáskörébe van utalva; miből az is következik, hogy a kihirdetés elrendelését is csak anyakönyvvezetönél kérhetni. A 35. §-hoz. A házasságot abban a községben kell kihirdetni, a hol a jegyesek és azok viszonyai leginkább ismeretesek s a hol ennélfogva netán létező akadályok ismerete is feltételezhető. Ilyennek kell tekinteni azt a községet, a hol a jegyesek rendes lakhelye van. A lakhely fogalmának meghatározása nem a jelen javaslat feladata; de nem felesleges annak kiemelése, hogy a javaslat megegyezőleg az általánosan elfogadott meghatározással, lakhelynek oly helyet kíván tekinteni, a hol a jegyesek viszonyainak és tevékenységének