Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 125 - A 25. §-hoz. A 16. §. 2-ik bek. holttányilvánitó Ítélet alapján csak akkor nem engedi meg az új házasságkötést, ha a házasulok egyike tudja, hogy a holttányilvánitott az új házasságkötés idejében még él. Ehhez képest a holttányilvánitó itélet alapján nemcsak akkor volna szabad házasságot kötni, ha a házasulóknak tudomásuk van arról, hogy a holttányilvánitó Ítéletben megállapított vélelem a valósággal egyéb tekintetben, p. o. a holttányilvánitott halála idejére nézve ellenkezik, hanem akkor is, ha erről vagy a holttányilvánitottuak életbenlétéről pusztán a polgári tisztviselőnek van tudomása. A jelen §. holttányilvánitó itélet alapján a jegyeseket új házasságra ezen esetekben sem bocsátja. Ha a holttányilvánitott házastársa, vagy az, a kivel új házasságot akar kötni, tudja, vagy ha tényekkel igazolva van, hogy a holttányilvánitott az új házasságkötés előtt meghalt ugyan, de halála nem a holttányilvánitó ítéletben megállapított napon következett be, vagy hogy a korábbi házasság bíróilag felbontatott, vagy érvénytelennek nyilvánittatott, az út házasságra bocsátás alapját a holttányilvánitó itélet többé helyesen nem képezheti, hanem csak a korábbi házasság megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása. Ily szabály a házassági anyakönyvek adatainak megbízhatósága érdekében is kívánatos. Ha pedig a polgári tisztviselő biztos tudomást szerez arról, hogy a holttányilvánitott még életben van, kötelessége a házasulókat erre nézve felvilágosítani s a házasságkötésnél való közreműködését megtagadni; mert nem engedhető meg, hogy mint hiteles személy, a házasságkötésnél közreműködjék, jóllehet tudja, hogy a korábbi házasság még fennáll. Ezen akadály csak mint tilalom szerepel; mert a jelzett körülmények egyike sem oly természetű, hogy azoknak a házasság érvényére befolyást engedni a közérdek kívánná. A 26. §-hoz. A házasság intézményének szigorú erkölcsi alapokon nyugvó természete tiltja, hogy az egyik házastárs azzal kössön házasságot, a ki a másik házastárson elkövetett vagy megkisérlett gyilkosság miatt mint tettes vagy részes elitéltetett, habár ez a cselekmény nem az ő egyetértésével vagy közreműködésével követtetett is el. (V. ö. 17. §-al.) A házastárs vonzalma ily egyén iránt nemcsak a természetes erkölcsi érzékkel ellenkezik, hanem összeüt, közésben áll azon erkölcsi kötelességekkel is, melyekkel meggyilkolt vagy legalább ily szándékkal megtámadott házastársa irányában tartozik. Ehhez járul, hogy sok esetben a cselekmény végczélját a fennálló házasság erőszakos felbontása és a másik házastárssal kötendő házasság lehetővé tétele képezi. E szempontok következetesen oda vezetnek, hogy a házassági akadálynak csak az esetben legyen helyes, ha a bűnös cselekmény a házasság fennállása alatt, tehát megkötése után, de megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása előtt követtetett el; mert a házasságkötés az említett személyek között kevésbbé lesz erkölcsileg botrányos s annak megengedése a fennálló házasság biztonsága szempontjából sem lehet többé aggályos akkor, ha a volt házastárs élete elleni merénylet még a házasságkötés előtt, avagy a házasság megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása után történt. (31. §.) Oly házasság, mely nem polgári tisztviselő előtt költetett, ezen szakasz alkalmazásánál sem jöhet figyelembe (v. ö. 45. §-al). A javaslat ezen akadály előfeltételéül a házastárs élete elleni legsúlyosabb merényletet, t. i. a gyilkosságot, annak kísérletét vagy abban való bűnrészességet és az ezek valamelyike miatt történt elitéltetést kívánja meg, mert nem akarja oly esetekben, midőn a másik házastárs ártatlan, az egyéni szabadságot annak rovására mértéken túl megszorítani és mert csak az előre megfontolt szándékkal elkövetett élet elleni merénylet engedi meg azon föltevést, hogy a bűnösnek végczélját a házasság felbontása s ez által a másik féllel való házasság-