Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

124 513. szám. a külföldi törvényhozások álláspontjával (v. ö. Code civil: 298. §.; 1875. febr. 6. német birod. tv. 33. §. 5. p.; német jav. 1237. §.) bűntársaknak az ártatlan házasfél halála után sem engedi meg a házasságkötést, mert a tilalom alapját képező erkölcsi szempontok — a-'sártettre való tekintet kivételével — azután sem vesztik erejüket. Hazai jogaink többsége felmentést enged ezen akadály alól. (R. cath; Bőd-féle H. t. 179. §.; Eheordn. 14., 19. §§.; Unit. ehtv: 11. §.4. Ellenkezőleg: a görög-keletiek joga és Jos. pátens.) A javaslat is ezen álláspontot fogadja el. A törvényhozónak ugyanis számolnia kell az élet változatos viszonyaival s nem szabad felednie, hogy a tilalom szigorú fentartása nem minden esetben szolgálna az erkölcsiség előmozdítására, sőt egyes esetekben belőle nagyobb erkölcsi kár származhatnék, mint abból, hogy ha a törvény a házasságtörőknek az egymással való házasságkötést kivételesen megengedi. Helye lesz a felmentésnek különösen oly esetben, midőn a tilalom fentarlása nyilvánvalóan csak a házasságon kivüli együttélést mozditaná elő vagy általa a gyermekek érdeke szenvedne érzékeny sérelmet. Ezen tekintetek döntök lehetnek akkor is, ha az ártatlan házastárs még él. Ezen akadály alól a külföldi törvényhozások többsége is megengedi a felmentést. (így: osztrák ptk: 83. §.; 1875. febr. 6. német birod. tv. 33. §. 5.; német jav.: 1237. §. Ellenkezőleg a franczia jog s a belga terv.: 147. §.) Fennálló jogaink a házasságtörést nagyobbrészt mint közjogi bontó akadályt állapítják meg. (így: a r. cath.; görög-keleti; erdélyi szász Eheordn. 14., 19., 44. §§.; aJosef. pat. 18. §. szerint is bontó; az Unit. ehtv. 66. .§. szerint magánjogi bontó akadály; az 1882. évi erdélyi ev. ref. fötörvszéki Utasítás 3. §. a semmiségi okok között ezen akadályt nem említi.) A javaslat ellenben azt mint tilalmat állítja fel. Ezen szabályozásnál ugyanis tekintetbe vette egyrészt, hogy az akadály felmentés által elhárítható, másrészt, hogy a házasságnak a közhatóság hivatalos beavatkozása alapján történő felbontása csak a nyilvános botrányt fokozná és legtöbb esetben a házasságon kivüli együttélést mozditaná elő, sőt a házasságból már netalán született gyermekek is szenvednének miatta; a semmiségi per megindítására pedig a házastársakat jogosítani fel, a kik a törvény és birói. tilalom ellenére keltek egybe, nem volna igazolható. A külföldi törvényhozások nagy része szerint is csak tiltó akadályt képez (Szász ptk.: 1627. §.; 1875. nov. 5. szász tv. 7. §.: német jav: 1237. §.; s az uralkodó nézet szerint a Code civil: 298. §. Ellenkezőleg: osztrák ptk.: 67., 94. §§.; porosz A. L. R.: II. 1. ez. 937. §.: belga terv: 189. §.: hesseni jav.: II. 55. §.) A 24. §-hoz. Minthogy a 16. §-ban felállított akadály a semmis házasságokra nem vonatkozik, ellenkező rendelkezés hiányában semmis házasságban élő házastársnak szabad lenne új házasságot kötni a korábbinak semmissé nyilvánítása előtt is. Az ily házasságkötés nemcsak azon szabályba ütközik, melynél fogva a házasságot megszűnése előtt csak akkor lehet semmisnek tekinteni, ha semmiségi perben annak nyilváníttatott (66. §. 2. bek.), hanem a jogrend, és családi viszonyok megzavarására is vezetne s a polgári tisztviselőt tenné a korábbi házasság semmiségének birájává. E szempontból volt szükséges a §-ban foglalt tilalom megállapítása. Ily esetben az új házasságkötést fennálló jogaink sem engedik meg. Kifejezetten tiltja az 1875. nov. 5. szász tv. 3. §-án és a német jav. 1234. §-án kivül az 1875. febr. 6. tv. 34. §-a is az ily házasságkötést. Ezen tilalom nem vonatkozik azokra, kiknek házassága nem polgári tisztviselő előtt köttetett. (V. ö. 45. §-al.)