Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

120 513. szám. lépnek egymással házasságra, mit felmentéssel még azon törvényhozások is megengednekmelyek a vérrokonság akadályát az oldalág távolabbi izeire is kiterjesztik. így összes hazai jogaink (Conc. Trid. Sess. XXIV. de ref. matr.; Schulte 358. lap; Joannovics 191. §.; Bőd. H. t. 119., 145., 150. §§. (fejedelmi felmentés); H. t. 127. §. (püspöki felmentés); Jos. pat. 16. §.; Eheordn. 18. §.; Unit. 11. §. 3. pont.) A külföldiek közül: osztrák ptk. 65., 83-88. §§. — A mi különösen a nemzedékek elfajulásától való félelmet illeti, mely egyik főindoka volt ezen akadály felállításának, azt az eddigi vizsgálódások és gyűjtött tapasztalatok nem igazolják oly módon, hogy törvényes tilalom alapjául szolgálhatna, s a mely, ha alaposnak volna tekinthető, következetesen oda vezetne, hogy unokatestvérek között a házasságot még felmentéssel sem lehetne megengedni; mert a felmentésnek csak ott van értelme, a hol megszűnik vagy nagy mértékben ellensúlyozva van azon oknak hatása, a mely a törvényhozást a házassági akadály felállítására indította. A törvényjavaslat ez okból ezen akadálynak még mint házasságkötési tilalomnak fentartását sem találta indokoltnak. A javaslat álláspontja e tekintetben teljesen egyez a legtöbb külföldi törvényhozáséval. így: 1875. febr. 6. német birod. törv. 33. §.; német javaslat 1236. §.; Code civil 162. §.; belga terv. 149. §. 1. p.; olasz 59. §.; svájczi 28. §. — Eltér az osztrák ptk. 65. §., mely az unokatestvérek között is bontó házassági akadályt állapit meg; továbbá az 1889. spanyol törvény 84. §., mely a vérrokonság akadályát az oldalág 4-ed izéig terjeszti kiA 21. §-hoz. I. A r. kath. egyház joga szerint oly örökbefogadás, melynek következtében az örökbefogadott az örökbefogadónak atyai hatalma alá jut vagy azzal közös háztartásban él, közjogi bontó akadályt állapit meg: 1. még megszűnése után is. a) az örökbefogadó és örökbefogadott, valamint ennek azon leszármazói között, a kik az örökbefogadás idejében atyai hatalma alatt állottak; b) az örökbefogadó és örökbefogadott házastársa, továbbá az örökbefogadott és az örökbefogadó házastársa között; 2. csak addig, mig felbontva nincs: az örökbefogadott és az örökbefogadónak atyai hatalma alatt álló vérszerinti gyermekei között. (V. ö. Instructio: 28., 29. §§-val.) Ezen akadály alól felmentésnek van helye. A görög-keletiek egyházi joga az örökbefogadást szintén bontó akadálynak tekinti, melyet a személyeknek még tágasabb körére terjeszt ki, mint a r. kath. egyházi jog (v. ö. Zhismann: i. m. 254—263. 1.). Az erdélyi szászok joga szerint bontó és felmentés által el nem háritható akadály áll fenn: az örökbefogadó szülők és az örökbefogadott gyermekek között. (Eheordn. 17., 18. §§.) Az erdélyi ev. ref. vallásúak joga szerint a fiúvá fogadásból könnyen dispensálható tiltó akadály keletkezik. (Bód: H. t. 107., 169., 150. §§.) A Jos. pátens és az unitáriusok htvénye ezen akadályt nem ismerik. II. Az erkölcsi érzéssel ellenkezik a házasságkötés megengedése oly személyek között, a kik az örökbefogadás folytán egymással benső családi és a vérszerinti szülők és gyermekek között fennállóhoz hasonló alárendeltségi viszonyban állanak, de nagy mértékben veszélyeztetné a családi élet tisztaságát is és kivetkőztetné az Örökbefogadási viszonyt erkölcsi jellegéből. Ezen szempontok a házasságkötés eltiltását csakis azon személyek közt teszik szükségessé, a kik az örökbefogadás következtében egymáshoz az egyenesági rokonság vagy sógorság családi viszonyában állanak. Ilyenek az örökbefogadó és az örökbefogadott, valamint ennek vérszerinti leszármazói; úgyszintén az emiitett személyek házastársa. A leszármazókat a 153. §. határozza meg. Ezen akadály csak a vérszerinti leszármazókra s azok volt házastársára terjed