Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 111 Az, hogy a gyámhatóság csak a kiskorú érdekére és jövőjére lehet tekintettel, a törvényes képviselő és szülő beleegyezésének czéljából következik, a mennyiben a házasságkötés ezen kelléke a kiskorú oltalmának szempontjából kívántatik meg. A szülőt, mint ilyet, megillető beleegyezés (11. §.) ugyan a családnak és a szülőnek külön érdekeit is védi, • minthogy azonban a házasságkötés első sorban a kiskorú érdekét és jövőjét érinti, megengedhetőségére nézve is csak ez lehet határozó. Önként értetik azonban, hogy a gyámhatóság épen a kiskorú érdekei és jövője szempontjából figyelembe fogja venni azon vagyoni-és egyéb hátrányokat is, melyek a szülői akarat ellenére kötött házasság következtében a kiskorút érhetnék s különösen azt is, vájjon a szándékolt házasságkötés nem fogja-e a szülők és gyermekök közötti jó viszonyt koraolyan veszélyeztetni. Ily esetekben általában a gyámhatóságra inkább a békéltető szerepe vár, semmint a biróé s a családi béke s jó egyetértés érdekében a beleegyezést (13. §.) csak akkor fogja megadhatni, ha a körülményekből arról győződött meg> hogy a házasságtól t a kiskorúnak jóléte és boldogsága függ. A 15. §-hoz. I. A római kath. egyház a vérrokonság akadályát egyenes ágon korlátlanul, oldalágon * negyedizig (C. 8. X. [IV. 14.]; IV. Iaier. Conc), a görög-keleti: egyenes ágon korlátlanul, oldalágon a római ízszámitás szerinti hetedizig (Joannovics: i. m. 191. §.) terjeszti ki. Az erdélyi ev. ref vallásúak joga a vérrokonságot egyenes ágon általában, s az oldalágon másodizig bezárólag bontó, azontúl a negyedizig bezárólag tiltó akadálynak tekinti. (Bőd: H. t108—109., 119., 145., 150., 169., 257. §§., Jos. pat. 16. §.; 1791: erdélyi 59. t.-cz.) Hazai jogaink többi része szerint vérrokonok között egyenes ágon korlátlanul, az oldalágou másodizig bezárólag áll fenn házassági akadály. (Jos. pat. 13. §.; erd. szász Eheordn. 16. §.; unit. egyh. törv. 8., 11. §§.) . \ Fennálló jogaink megegyeznek abban, hogy a vérrokonság akadályára a származás törvényes vagy törvénytelen volta s az a körülmény, hogy az oldalági vérrokonok mindkét szülője vagy csak az egyik közös, befolyással nem bir. (Conc. Trid. Sess. XXIV. de ref. matr.; Schulte: i. m. 353. 1.; Joannovics: i. h.; Jos. pat. 14. §.; Bőd: H.t. i.§§.; Eheordn. 16-18. §§.. unit. 8., 12. §§.) A magyarországi izraelitákra nézve irányadó cancellariai rendelet szerint: a rokonságból származó házassági akadály az oldalági rokonok közt nem terjed tovább, mint a fivér és nővér közötti, továbbá a nővér és ennek fi- vagy leánytestvérének fia vagy unokája közötti házasságra. (1. p) II. A javaslat a vérrokonságon alapuló házassági akadályról a 15. és a 20. §§-ban rendelkezik. Az, hogy a javaslat 15. §. a) és b) pontja összes hazai jogainkkal, sőt valamennyi művelt nemzet jogával egyezőleg, felmenthetlen bontó házassági akadályt állapított meg az egyenes ágbeli vérrokonok és a testvérek között, nem szorul indokolásra. Ily személyek között a nemi egyesülés annyira ellenkezik az erkölcfi érzéssel, hogy büntető törvényünk is szükségesnek találta azt büntetéssel sújtani. (1878 : V. t.-cz. 243., 244. .§§.) Jelen §. a) és b) pontjaiban megállapított házassági akadály a vérrokonságón alapulván, nem áll fenn azok között, a kik örökbefogadás útján vannak egymással rokonsági kapcsolatban; másrészről azonban ép úgy kiterjed a törvénytelen származásra, tekintve az apától való származást is, mint a törvényesre. A javaslat a törvénytelen származás esetében az akadály fennállását nem teszi függővé a törvénytelen gyermek elismerésétől sem; minthogy jogrendszerünk az apaság megállapítása iránti keresetnek helyt ad, s ennélfogva az apaság birói megállapításának az akadály szempontjából azt a hatályt kell tulajdonítani, mint a gyermek elismerésének.
