Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szám. 335 a felek vagy a biróság részéről a közigazgatási hatóság eljárásának tárgyilagossága iránt kételyek támasztatnak, és másfelől, hogy a bizonyítás végrehajtása gyakorlati szükség hiányában ne ruháztathassák a bíróságra, következőleg, hogy ez utón minden czél nélkül az eljárási költségek ne szaporíthassanak. III. Fejezet. A képviseletről (151-154. §-ok). Hogy as önjogúak személyesen képviselik*magukat a bíróságok előtt: annyira természetszerű, hogy arra nézve felesleges dolog lett volna valamely rendelkezést iktatni a törvényjavaslatba. Az önképviseletre nem jogosított kiskorúak és gondnokság alatt állók és a jogi személyek képviseletére vonatkozó általános intézkedés összevág a törvényeinkben ezen kérdésre nézve foglalt rendelkezésekkel. A közigazgatási per különös természetére való tekintetből azonban a fél minőségében szereplő községi képviselőtestületre és elöljáróságra, a saját köz- és vagyoni ügyeiket védő eljárt hatóságokra, a hatósági panaszszal megtámadott törvényhatósági és közigazgatási bizottságokra, s a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére hivatott hatóságok, illetőleg ministerre nézve el kellett térni az általános szabálytól; és pedig a községi képviselőtestület és elöljáróságra nézve azért, mert az élükön álló községi bíró községeink legnagyobb részében nem képes ezen feladatra ; a saját köz- és vagyoni ügyeit védő eljárt hatóságra és a hatósági panaszszal megtámadott törvényhatósági és közigazgatási bizottságokra nézve azért, mert a köz- és vagyoni tigyekbeni érdekeltség esete majdnem kizárólag testületi szervezettel biró hatóságokra való vonatkozásban fordul elő, s ennélfogva a jogoltalom hatályosabb érvényesítésének követelménye, hogy ezen ügyekben az illető hatóságok saját képviseletükről esetről-esetre legjobb belátásuk szerint — tehát esetleg a hatóság álláspontját nem osztó testületi tagok mellőzésével intézkedhessenek ; a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére hivatott hatóságokra és a ministerre nézve végre azért, mert nem ritkán az egyes közigazgatási ágakban is a legkülönbözőbb természetű ügyek folynak össze, s ezért lehetővé kellett tenni, hogy a jelzett fontos érdekek képviseletével minden egyes esetben azon közeg bizathassék meg, ki azokat legsikeresebben képes védelmezni. A képviseletre vonatkozó intézkedések közül fel kell említenem még azon rendelkezést, mely szerint a felek meghatalmazottaikat szabadon választhatják azon egyének sorából, kiket ügyöknek a biróság előtti képviselésére alkalmasoknak vélnek. Nem szenved kétséget, hogy a jogvédelem sikerének biztositása az általánosan kötelező ügyvédi képviselet kimondását, a költségek tekintete pedig az ügyvédi képviselet feltétlen kizárását tette kívánatossá. A törvényjavaslat tanúsága szerint törekvésem e részben is az ellentétek lehető kiegyenlítésére és a felek szabad rendelkezésének biztosítására irányult, midőn az ügyvédi képviseletet a közigazgatási perben sem kötelezővé nem tettem, sem ki nem zártam, hanem minden egyes esetre nézve a fél tetszésére tartottam fenn annak eldöntését, hogy saját belátásához képest ügyvéd vagy nem ügyvéd meghatalmazott által képviseltesse magát a bíróságok előtti eljárásban. Nehogy azonban az eljárás túlságosán költségessé s ennek folytán a jogvédelem kevésbbé hozzáférhetővé váljék, a VII. fejezetben azt is kimondandónak találtam, hogy az ügyvédi költségek megállapításánál azon mérték alkalmaztassák, mely a biróság székhelyén működő járásbíróságnál gyakorlatban van, s hogy a meghatalmazott minőségében közreműködő ügyvéd költségei megbízottjával szemben is minden esetben megállapittassanak.