Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

336 510. szám. IV. Fejezet. A tárgyalásról és határozatokról (155—I7i. §-ok). A tárgyalás kitűzéséről, vezetéséről és az elnök jogairól, továbbá a panasz visszavonásáról vagy egyezség kötéséről s a tárgyalás elnapolásáról és nyilvánosságáról rendelkező 155., 156., 157., 158. és 159. §-ok néi; ely eltérésekkel, egészben véve megegyeznek a törvényeinkben foglalt hasonló intézkedésekkel. Az írásbeli tárgyalás (161. §.) abban tér el más Írásbeli tárgyalásaink rendjétől, hogy annak során az eljárt hatóság jelentése és a közigazgatási hatáskör s az állami (kincstári) közérdek védelmére hivatott hatósági, illetőleg ministeri nyilatkozat minden esetben felolvasandó. Azt hiszem, hogy ezen eltérést teljesen indokolttá teszi a közigazgatási bíróságokhoz utalt vitás ügyekkel kapcsolatos közigazgatási érdek megóvásának szempontja. A szóbeli tárgyalásra nézve a 162. §-ban bizonyos sorrendet találtam ugyan megállapitandónak; azt azonban általánosan kötelezővé az ügyek nagy különb féleségénél fogva nem tehettem. Ezért véltem felhatalmazandónak az eljáró bíróságot arra, hogy egyes esetekben a megszabott sorrendtől eltérhessen. A szóbeli tárgyalás körében különösen a tényállás módosítására és az új bizonyítékok felajánlására s a bíróság kötelességére vonatkozó intézkedések érdemelnek figyelmet. Többször emiitettem már, hogy a közigazgatási biróságok előtti eljárás főczélját a valóságnak a rendelkezésre álló összes eszközök segítségével való kiderítése képezi. Azon lehetőségnek azonban, hogy az előzetes eljárásban tisztába hozott tényállás a tárgyalásou módosittathassék s új bizonyítékok ajánltathassanak fel, még sem nyithattam tért feltétlenül, mert ez a közigazgatási perben különösen kívánatos gyorsaság rovására ürügyül használtathatnék fel arra, hogy a kitűzött tárgyalás elnapoltassék, ezért az ily irányban felmerülő ftérdés eldöntésének jogát minden egyes esetben az eljáró bíróság belátására bizandonak javasolom. A szóbeli tárgyalásról intézkedő 162. §. szerint a felek, illetőleg meghatalmazottjaik mindent elkövethetnek saját ügyük védelmére; de azonkívül a tényállás tisztázása szempontjából a bíróság tagjai nemcsak jogosultak, de kötelesek is e szempontból a felekhez, tanukhoz és szakértőkhöz kérdéseket intézni s más irányban is minden lehetőt megtenni a czél elérésére. Ez az egyik főbiztositéka az eljárásban a törvények irányzatosság nélküli hatályos alkalmazásának, ebben domborodik, ki leginkább az eljárás nyomozási jellege. A 166. §. utolsó bekezdésében azért kellett a közigazgatási bíróságoknak a közigazgatási hatóságokkal szemben rendbirságolási jogot adni, mert a biróságok semminemű fegyelmi hatalmat nem gyakorolnak a hatóságok felett és ennélfogva intézkedéseiknek gyorsabb és alaposabb teljesítésére ezzel az eszközzel kívántam módot nyújtani. A bizonyítékok szabad mérlegelése a határozathozatalnál (167. §.) az ujabb jogfejlődés kétségtelen vívmányai közé tartozik s már a mi törvénytárunkba is be lett iktatva. Nem lehet czélom ismételni a szabad mérlegelés támogatására szolgáló általánosan ismert indokot. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy annak a közigazgatási per körébe való befogadását még kívánatosabbá teszi a közigazgatási ügyek sokfélesége és a közigazgatási biróságok előtti eljárásnak túlnyomólag nyomozási jellege. V. Fejezet. A felebbvitelröi. (172—174. §-ok.) A törvényjavaslat szerint a felebbvitelnek három neme van, u. m.: felebbezés, felülvizsgálat és felfolyamodás. A felebbvitel minden alakjában és minden esetben felfüggeszti az elsőfokú bíróság határozatainak végrehajtását.