Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szám. 333 állítottam fel, hogy a panasz emelése felfüggeszti a közigazgatási intézkedés vagy határozat végrehajtását; de kivételt kellett megállapitani ezen szabály alól azon ügyekre nézve, melyekben törvényeink szerint a közigazgatási felébb vitelnek is csak a végrehajtást fel nem függesztő hatálylyal van tér nyitva; ki kellett vonni ezen hatály alól azon eseteket is, melyekben az állami (kincstári) közérdek szempoutja veszélynek van kitéve, vagy a bepanaszoltnak (a közigazgatási eljárásban nyertesnek) helyrehozhatlan károsodása következhetnék be. Ezen intézkedéseknek a törvényjavaslatba felvétele annál indokoltabb, minthogy azon esetben, ha a közigazgatási bíróságok előtti eljárásban a panaszló fél válik nyertessé: a legtöbb ügyben visszaállítható a végrehajtást megelőző állapot; az ügyek azon csoportjában pedig, melyekben ezen lehetőség ki van zárva, a' perben nyertes panaszlónak valamely alakban megtérítés nyújtható. A 137 —143. §-ok a bíróságnak a panasz felterjesztése és a tárgyalás kitűzése közötvaló teendőit foglalják magukban, milyenek a panasznak tárgyalás nélkül hivatalból való vissza utasítása vagy kiegészítés (kiigazítás) czéljából való visszaadása, a panaszirat kézbesittetése az ellenfélnek, harmadik személyek bevonása az eljárásba, a védirat kiadása a panaszlónak s a felek által tehető többi előterjesztésekre következő intézkedés megtétele. . A panasz visszautasításának eseteiről és körülményeiről már bővebben szólottam; ennélfogva csak azt kell még felemlítenem, hogy a jogoltalom szempontja követelte, hogy a visszautasítás joga a 125. §-ban jelzett eset kivételével az összes többi esetekben az eljáró bíróságra ruháztassék. Az emiitett szempontból nem találtam felruházhatónak a közigazgatási hatóságot azon joggal sem, hogy az bár egyetlen egy esetben is Ítéljen azon kérdés felett: vájjon valamely prmasz alkalmas-e arra, hogy a további eljárás alapjául szolgáljon vagy nem ? A minden irányban egyenlően, érvényesítendő jogosság tekintete kívánta végre, hogy a bíróság visszautasitási jogának kiterjesztésével kisegítőről gondoskodjam azon esetre is, ha a közigazgatási hatóság a 125. §-ban reá ruházott joggal nem élne. Az előadottakban egyszersmind benne foglaltatik annak indokolása is, hogy a panaszirat kiegészítése, illetőleg kiigazítása tárgyában teendő intézkedés joga, miért ruháztatott közvetlenül az előljáró bíróságra. A közigazgatási perben, a panasznak a 125. §. alapján eszközlendő megvizsgálása után következő lépést a panaszirat másodpéldányának kézbesítése képezi. A 121. §. értelmében a magánpanasz, ha az eljárásban egyes vagy testület nincs érdekelve, egy példányban, ha egyes vagy testület is érdekelve van, két példányban, a hatósági panasz az első esetben két példányban, az utóbbiban három példányban nyújtandó be. A 139. §. szerint magánpanasz esetében a másodpéldány az ellenfélkép szereplő egyesnek vagy testületnek, a hatósági panasz esetében pedig az eljárt hatóságnak és a másik az érdekelt egyesnek vagy testületnek kézbesítendő, és pedig: ha egynél több bepanaszolt van, ezek közül annak, ki a közgazgatási eljárásban legelői volt megnevezve, ha pedig a közigazgatási intézkedést tárgyalás nem előzte meg, a panasziratban első helyen említtetnek. Világos ezekből, hogy magánpanasz esetében a közigazgatási folyamatban eljárt hatóságot a panaszból külön példány nem illeti. Azt hiszem, hogy az eljárás lehető egyszerűsítésére való tekintettel annál inkább mellőzhettem azt, hogy az eljárt hatóságnak a panasz kézbesittessék, mert a panasz a szóban forgó esetekben közvetlenül ezen hatóságnál nyújtandó be, melynek ennélfogva anélkül is módja van az ügy állásáról magának teljes felvilágosítást szerezni. A védirat a bepanaszolt fél szempontjából ugyanazon feladatot van hivatva betölteni, mint a melynek valósítására szolgál a panaszló szempontjából a panaszirat, t. i. kifejezi annak álláspontját s a bíróságnak anyagot szolgáltat a bizonyításhoz és tárgyaláshoz. v