Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szám. 325 Ezen három ellentétes szempontnak a lehetőségig enyhítését kisértettem meg azzal, hogy a csekélyebb fontosságú vitás ügyeknél a felebbvitel leghatásosabb nemét, a felebbezést kizártam s a jogorvoslatot csak az ügynek a jogkérdésben való felülvizsgálatára szorítottam. Egyébként a felebbvitelnél is a jogvédelem sikerére és hatályára fektettem a fősúlyt, a mennyiben a törvényjavaslat rendelkezései szerint felebbezés vagy felülvizsgálat rendjén a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalt összes ügyek végeldöntés végett a felső közigazgatási bíróság elébe vihetők. Ezen intézkedésekkel szemben önkéntelenül merül fel az a kérdés, hogy mi tehát czélja az elsőfokú biróságok szervezésének, miután előttük egyetlen vitás ügy sem nyerhet végleges befejezést ? Ezen kérdésre a felelet abban áll, hogy a felebbvitel lehetősége daczára az elsőfokú bíróság számos esetben ki fogja elégíteni a jogkereső feleket; továbbá, hogy a közigazgatás különböző köreiben nemcsak igen messze menő különbségek és eltérések fordulnak elő, de néhol egész területeken valóságos zavar uralkodik a hatósági fokozatokra nézve elannyira, hogy nem lehet teljes biztossággal tisztába hozni, hogy némely esetekben mely hatóságok és minő fokozatban vannak hivatva eljárni. Az elsőfokú közigazgatási biróságok intézménye ennélfogva közvetítőül szolgál arra, hogy az első fokon a legkülönbözőbb iránylatokból kiinduló vitás közigazgatási ügyek a közigazgatás közép fokán mintegy egységes gyüjtő-medenczébe összefolynak, s ott alaposan és a lehetőségig egyöntetűen előkészíttessenek a felső közigazgatási bíróság által eszközlendő végeldöntésre. Ezen egy feladat is teljesen indokolttá teszi az elsőfokú közigazgatási biróságok szervezését. Az egyesek és testületek jogainak és érdekeinek védelme szempontjából ez a jövendőbeli, a szóbeliség és közvetlenség alapjaira fektetett közigazgatási bírósági pernek képe. Azt hiszem, hogy ezen csak fővonásaiban összeállított rajz is meggyőző tanúságot tesz arról, hogy a mig egyfelől minden lehetőt elkövettem, hogy a jogaikban és érdekeikben sértett egyesek és testületek részére az eljárásban is hatályos biztosítékok létesíttessenek, addig másfelől nem hagytam figyelmen kivül azon tekintetet sem, hogy ezen garantiák oly egyszerű és a lehetőségig csekély számú formákban jussanak kifejezésre, melyek mellett a minden helyes perbeli eljárás főkövetelményeit képező hozzáférhetőség, gyorsaság és olcsóság szempontjai is kellőleg érvényesüljenek. De a hozzáférhetőség s az olcsóság szempontjai által elém szabott feladat megoldását a szóbeli és közvetlen eljárásban létesített formák csekély száma és lehető egyszerűsége által egészen kimeritettnek nem tekinthettem, mert ezen az utón az eljárási költségek még mindig nem voltak helyes arányba hozhatók a közigazgatási bíróságokhoz utalt vitás kérdéseknek már emiitett kisebb tárgyi jelentőségével s az azokban érdekelt közönség jelentékeny részének vagyoni helyzetével. Ezért volt szükséges, hogy a közigazgatási biróságok előtti perben a szóbeliség és közvetlenség alapjaira fektetett főeljárás mellett, az írásbeli tárgyalásra és a panaszbejelentésre alapított eljárásnak is tér nyittassák. Az írásbeli tárgyalás magában foglalja mindazon biztosítékokat, melyek a szóbeli és közvetlen eljárás kizárásával egyáltalán nyújthatók. A panasz bejelentésére alapított eljárás ellenben nélkülözi azon garantiákat, melyek a főeljárásban a felek részére biztosítva vannak s ennek következtében annak jogvédő hatálya leginkább abban jut kifejezésre, hogy az ezen Ösvényre terelt vitás ügyekben is a közigazgatási biróságok részletesen meghatározott szabályok szerint kötelesek eljárni. A biróságok hatósága ezen eljárásban sem szorítkozik a jog kérdésének egyszerű felülvizsgálására, mert a biróságok