Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

310 510. szám. Alig szorul bővebb indokolásra a 35. §. azon rendelkezése sem, mely szerint a bíróságok joghatósága csak a vitás kérdés eldöntésére terjed ki. Tovább mennni ennél nem lenne tanácsos, mert minden lépés, melyet a bíróságok ezen vonalon tíü tennének, kiszámíthatatlan zavarokat* és bonyodalmakat idézhetne elő a közigazgatás törvényszerű rendjében. Minthogy azonban teljességgel nincs kizárva annak lehetősége, hogy a bírósági eljárás tárgyát képező kérdésekkel, oly más kérdések jöjjenek szoros kapcsolatba, melyek azzal együttesen tárgyalandók és döntendők el: az ebből származható bonyodalmakat az által véltem elhárithatóknak, hogy ezen esetekben a döntés jogának a kérdések összességére nézve a birói hatóságokra ruházását hoztam javaslatba. Önként értetik, hogy azon kérdések, melyek ugyanazon közigazgatási intézkedés vagy határozat folytán keletkeznek ugyan, de a felsőbb közigazgatási hatóságok és a bíróságok által külön-külön minden hátrány nélkül elintézhetők, természetükhöz képest és a helyzet által kivánt sorrendben az illetékes közigazgatási vagy birói hatóságok által tárgyalandók és döndentők el. Az előadottak után nem igényel bővebb magyarázatot a 35. §. azon rendelkezése sem, mely szerint ha a bíróságok határozata folytán a közigazgatás körében további intézkedések tételének szüksége áll elő, a határozatról az erre hivatott hatóság is értesítendő. A 36. §-ban foglalt azon intézkedést, mely szerint a törvény rendes utjának igénybevétele a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalt esetekből kizáratik, azért vettem fel a törvényjavaslatba, mert a közigazgatási bíróságok előtti eljárás a teljes jogoltalom nyújtására kielégítő biztosítékokkal lévén szervezve: nem találtam megengedhetőnek, hogy ezen esetekben annak fölébe egy másik (rendes) bírósági eljárás is állittaásék, s ennek folytán azon ügyek lebonyolítása megnehezittessék és befejezésük hosszú időkre elodáztassék. A jog- és törvényhasonlatosság alkalmazásának a 37. §-ban foglalt kizárása abban találja indokolását, hogy olyan esetekben, midőn az általános szabály azt tartalmazza, hogy valamely hatóság hatáskörébe tartozik mindaz, a mi kifejezetten a másik hatósághoz nincs utalva: az ezen intézkedésnek utóbbira vonatkozó részei a legszigorúbban értelmezendők. A fenforgó esetben pedig a közigazgatási érdekek nagymérvű koczkáztatása nélkül, éppenséggel nem lehetett rést hagyni arra, hogy a közig, bíróságok a közig, hatóságok hatásköréből az analógia segítségével foglalásokat tehessenek. A törvényjavaslat 38. §-a a bírósági hatáskörből egyáltalában kizárt ügyek és esetek sorozatát foglalja magában. Szemben azon körülménynyel, hogy a közigazgatási bíróságok hatásköre a törvényjavaslat második részének II. fejezete alatt az ügyek és esetek egyenkénti előszámlálása utján lett szabályozva, s ezen tényben benne foglaltatik azon vélelem, hogy minden más ügy és eset továbbra is a közigazgatási hatóságok hatáskörében marad: mintegy Önmagától merül fel ama kérdés, vájjon ily helyzetben elkerülhetetlenül szükséges volt-e a hatáskör szabatos körvonalozása szempontjából a tagadólagos felsorolás segédeszközeihez is hozzányúlni? Véleményem szerint igen, mert daczára a kormány által a hatáskör megállapításánál tanúsított odaadó figyelem és gondos körültekintésnek, törvényeink egy részének már felemiitett hiányos és helyenként homályos szerkezete akadályul szolgált abban, hogy az esetek körülírásánál elérjem azon részletességet és minden kétséget kizáró határozottságot, mely szemeim előtt lebegett, s melyre az ügy sikere érdekében törekednem kellett. Hogy ilyen viszonyok közepette a nemleges felsorolás csak nagyobb világosságot van hivatva deríteni a hatáskör kérdésében, az nem szenved kétséget, — tehát a 38. §-nak a törvényjavaslatba lett befoglalása nemcsak nem felesleges, de egyenesen kívánatos, sőt szükséges volt. Ezekkel kapcsolatosan meg kell jegyeznem még, hogy a törvényjavaslat második részének II. fejezete alatt foglalt redelkezések tanúsítása szerint a birói oltalmat a ministerek intéz-