Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

308 510. szám. hasonlítást a többi európai államok hasonló intézményeivel, akár a bíróságok elé utalt esetek számát és jelentőségét, akár pedig az azok körét alkotó ügyek természetét és sokféleségét vegyük tekintetbe. A törvényjavaslat hatásköri részének elfogadása más irányban is jelentékeny vivmánynyal fog járni a közügyre nézve. Nevezetesen a bíróságok hatáskörének a kihágási ügyekre való kiterjesztése következtében legalább egyrészben tárgytalanná válnék azon nehéz probléma (az 1869 : IV. törvényczikkben szabályozott bírói hatalom integritásának biztosítása), mely már nem egyszer, de különösen az említett ügyekre vonatkozó törvényjavaslat, valamint a gyámgondnoksági ügyek, a kisebb polgári peres ügyek és az erdészeti ügyekről szóló törvényjavaslatok megvitatása és országgyűlési tárgyalása alkalmával oly éles ellentétbe állította egymással politikai és szakköreink kiváló képviselőit. A mi a bírósági hatáskör szervezetének részleteit illeti, azoknak keretében a legnagyobb fontossággal biró mozzanatok egyike az oltalmazandó jogok alapjának meghatározása és szabatos körülírása (32. és 33. §-ok). A magyar közigazgatási jog forrásait s ezzel együtt természetesen az egyesek és testületek részére biztosított jogok alapjait a törvények, rendeletek és szabályrendeletek alkotják. Fel szoktak említtetni még a források között a közjogi (nemzetközi) szerződések, a királyi kiváltságlevelek és a szokás is. Eltekintve azonban attól, hogy a közjogi szerződések az állam polgáraira kihatólag csak akkor bírnak jogképző erővel, ha törvénybe iktattatnak, vagy törvényszerű rendeletben kiadatnak, tehát azoknak a törvénytől és rendelettől elkülönített felemlítése indokolatlan, — a királyi kiváltságok és a szokás forrási jelentősége pedig ma már egészen alárendelt fontosságú: a jogoltalom teljesebbé tétele szempontjából ezen tényezőket sem véltem kizárhatókuak a birói joghatóság köréből, sőt azt néhány esetben a szerződésekre alapított jogok biztosítására is kiterjesztendőnek találtam. Minthogy a törvény a közigazgatás terén is legtökéletesebb forrása a jognak, természetes, hogy az abból származó jogosítványokra a legteljesebb mértékben lehetett és kellett alkalmazni a jogoltalmat, annál inkább, mert ha egyik-másik közigazgatási ügy természete időnként törvénymódosítást is követel: ezzel kapcsolatosan a jogvédelmi intézmény arra vonatkozó része is mindig megfelelően átalakittathatik. A ministeri rendeletek szintén kiváló forrásai a közigazgatási jognak, de a jogvédelem intézményének befogadására távolról sem oly alkalmasok, mint a törvények. Tény ugyanis az, hogy rendeleti utón inkább a közigazgatási életnek részszerü és változékonyabb viszonyai és állapotai szoktak szabályoztatni, mely körülmény kívánatossá teszi, nem egyszer elutasithatlanul követeli azoknak sűrűbb egymásutánban bekövetkező módosítását. Minthogy pedig nem vehető tagadásba, hogy a rendeletet kibocsátó kormány, illetőleg minister arra is jogosult, hogy a rendeletet egészben vagy részben hatályon kiviil helyezze, s azt ujjal helyettesítse, vagy módosítsa: a birói oltalomnak a rendeletek keretébe az egyes eseteknek törvénybe iktatandó felsorolása utján leendő bevitele vagy azon képtelenségre vezetne, hogy a rendelet megszüntetése, vagy módosítása által elvonatnék a talaj a törvény alól, vagy pedig — a mi épen ugy képtelenség lenne — annak kimondása válnék szükségessé, hogy az olyan ministeri rendeletek, melyek és a mennyiben azok a birói oltalom körébe befoglaltattak, csak törvényhozási úton szenvedhetnek változást. Nem volna helyes módja a kibontakozásnak az sem, ha a törvény az időközben hatályát vesztett vagy módosított rendelethez idomíttatnék, mert ez egyenesen a rendeletnek a törvény fölé állítását jelentené. Ily helyzetben figyelmezve arra, hogy a rendeletekben gyökerező jogok tekintetében a fenforgó bizonytalansággal szemben még kevésbbé volt lehetséges az elvi általánosítás ösvényére lépni, mint a törvények tekintetében: nem maradt egyéb hátra, mint kimondani a törvényben a jogoltalom kötelező bevitelét a rendeletek körébe,