Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
510. szám. 307 Ezen okból nem hozhattam javaslatba a többek között a bírói joghatóságnak a honvédelmi kötelezettség teljesítése körül felmerülhető vitás kérdésekre való kiterjesztését, daczára annak, hogy a vizsgálati sorrend és a szolgálati kötelezettség, különösen pedig az ideiglenes mentesség és a szolgálati kötelékből való ideiglenes elbocsátás körül oly sérelmek fordulhatnak elő, melyek igen érzékenyen érintik az egyes polgárokat. Horvát-Szlavonországokhoz való közjogi viszonyunk hasonlóképen egyik akadálya annak, hogy a bírói védelem a közigazgatás egész mezejére kiterjesztethessék. Az 1868 : XXX. t.-cz. 10, §-a ugyanis egyebek között az iparügyre és a honossági ügyre nézve azon rendelkezést tartalmazza, hogy azokban Magyarország és Horvát-Szlavonországok között közös ugyan a törvényhozás, de a végrehajtás Horvát-Szlavonországok területén ez utóbbi országoknak tartatik fenn. Tekintettel arra, hogy Magyarország az általa alkotott törvény körében azon egé3z területen jogosult ellenőrzést gyakorolni, melyen a törvény hatálylyal bir, a közigazgatási bíróságok pedig a közigazgatási hatóságok működésének, illetőleg a végrehajtásnak állami ellenőrzésére is vannak hivatva: véleményem szerint akadály nem forogna fenn ugyan arra nézve, hogy azoknak működése Horvát-Szlavonországokra ezen ügyekben is kiterjesztessék; minthogy azonban ezen véleményem daczára sem lehetett czélom, hogy ily nagyfontosságú közjogi kérdésnek mellékesen leendő eldöntését javasoljam a törvényhozásnak, — nehogy a czólirányos megoldás lehetősége bármi tekintetben befolyásoltassék — leghelyesebbnek találtam a szóban forgó ügyeket ezúttal egyszerűen mellőzni a közigazgatási bíróság hatáskörének megállapításánál. Ezekben leli indokolását azon kihágási ügyek kihagyása is, melyek Magyarország és Horvát-Szlavonországokkal közös törvényeken alapulnak, de a melyekben az eljárás HorvátSzlavonországok területén ezen országok hatóságaira lett ruházva. • * Van végre még egy ok, mely miatt a bírósági hatáskör fogyatékosnak tűnhetik fel. Ez pedig abban áll, hogy miután a közigazgatási bírósági intézmény megalkotása Magyarországon a közbejött viszonyok miait túlságosan elhúzódott: a törvényhozás nem térhetett ki azon szükség elől, hogy a rendes bíróságok előtti eljárásnak a közjogi és közigazgatási vitás ügyek bizonyos meghatározott köreire való kiterjesztése által időközileg is jogoltalmat ne biztosítson az egyesek és testületek részére. A szórványosabb és éppen ennélfogva alárendelt jelentőséggel bíró eseteket mellőzve, ily módon terjesztetett ki a jogvédelem a képviselői választói jogosultság és a kisajátítási ár megállapítása körül felmerülhető vitás kérdésekre. Tagadhatatlan tény, hogy mindezen ügyek áthelyezhetők lettek volna a közigazgatási bíróságok hatáskörébe; ezen eljárás követését azonban ezúttal legalább nem találtam ajánlatosnak, mert az kétségen kivül csak fokozhatná azon megrázkódtatás mértékét, melyet az állami, különösen pedig a közigazgatási élet rendje a közigazgatási bíróságokról szóló törvény életbeléptével egyelőre legalább szenvedni fog, — a nélkül, hogy az áthelyezés esetében a szóban forgó ügyek jobb és hatályosabb védelemben részesülnének, mint ma tényleg részesülnek. Mindezekből önként következik, hogy az általam benyújtott törvényjavaslatnak a hatáskört tárgyazó része csak az első kezdeményezés szerény igényével léphet a törvényhozás elé, 8 hogy a közigazgatási bíróságok hatáskörének teljes kiképzése csak hosszasabb idő lefolyása után, nevezetesen csak akkor lesz eszközlésbe vehető, ha érvényben lévő törvényeinkből a felesleges discretionalis elem fokról-fokra kiküszöböltetik; ha közigazgatási jognnk codificatiója azon tereken is sikeresen foganatba vétetik, melyek ma még parlagon hevernek, s ha a törvényalkotás körül rendszerességgel és egyöntetűséggel járunk el. Teljes meggyőződéssel állithatom azonban, hogy az általam benyújtott törvényjavaslat hatásköri része — tekintettel arra is, hogy a jogoltalom sánczai közé a ministeri rendeletek s a törvényhatósági és rend. tan. városi szabályrendeletek által biztosított jogok is befoglaltattak, — a felsorolt nehézségek és akadályok daczára, már ezen első stádiumában is eltűri az össze39*
