Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
306 510. szám. az osztrák és olasz törvényekbe beiktatott óvatossági intézkedések, t. i. hogy Ausztria nem érte be azzal, hogy közigazgatási bíróságát csak megsemmisítő joghatósággal ruházta fel, de indítottnak érezte magát egyszersmind az általános elvi kijelentéshez a bírósági eljárás köréből kizárt ügyek és eseteknek egy lajstromát csatolni; Olaszország pedig a jogi részt szorosan elkülönítve a közigazgatásitól, a bírósági hatáskört egészen a magán és közjog terére korlátolta s daczára ennek még csak határozottan megsemmisitő hatálommal sem találta felruházhatóknak a közigazgatási vitás ügyekben eljáró rendes bíróságait. És az érintett ellenvetések csak fokozottabb sűlylyal esnek a mérlegbe, ha — mint a fenforgó esetben történik — érdemben döntő joghatósággal felruházott közigazgatási bíróságok felállítása forog kérdésben. Ezek voltak a döntő indokok, melyek miatt a bírósági hatáskört az elvi meghatározás mellőzésével, az ügyek és esetek szerinti felsorolás rendszerére kellett alapitanom, daczára azon fogyatkozásoknak és hiányoknak, melyek ezen rendszer alkalmazásával elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva, s melyek akadályai annak, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre ezen az utón teljessé tétessék. Ilyen akadályt képez mindenekelőtt, hogy közigazgatási jogunkban nagyon sok a discretionalis elem, mennyiben számos oly esetekben, melyekben az egyesek és testületek részére jogokat lehetett és kellett volna biztosítania a törvénynek: minden gyakorlati szükség és haszon nélkül a közigazgatási hatóság belátására lett bízva a döntés joga; az érdeksértéaek pedig természetüknél fogva nem igen alkalmasak arra,,, hogy bírói cognitio és elhatározás tárgyát képezhessék. Egy másik akadálya annak, hogy taxatióval a bírósági hatáskör teljessé tétethessék, abban rejlik, hogy közigazgatásunknak igen sok tárgya nincs még törvény által rendezve, s hogy létező törvényeink közül is némelyek épen csak a főbb elvek kijelentésére szorítkoznak, de nem foglalják magukban azon részletes anyagi és alaki intézkedéseket, melyeknek hiányában szilárd alapokra fektetett bírósági eljárás alig képzelhető. Ezért nem hozhattam javaslatba például a bírói oltalom kiterjesztését azon vitás kérdésekre, melyek az anyakönyvek használata, a közigazgatási és rendőri végrehajtás * (kényszerjog), a közbiztonsági rendészet, az egyleti és gyülekezési jog, az útlevélügy, az építészeti és tűzrendészet, mezei rendőrség, a karhatalmi költségek hordozása s más szabályozatlan vagy csak hézagosan szabályozott ügyek körében felmerülhetnek. Szaporítja a taxatio természetéből folyó akadályok számát, hogy ezen az utón a leggondosabb eljárás mellett sem lehetséges kimerítő összeállítását adni mindazon ügyek és eseteknek, melyeket a változatosságában kiszámíthatatlan gyakorlati élet még a törvényhozásilag szabályozott ügyekben is felszinre hozhat. De vannak egészen más természetű — nem a taxatióból folyó — akadályok is, melyek a bírósági hatáskörnek a közigazgatási élet egész vonalán való kiépítését korlátozzák. Első és legfőbb ezek között az államunkat Ausztriával összekötő közjogi kapcsolat, melynek értelmében ki van zárva annak lehetősége, hogy a bírói oltalom körébe befoglaltassanak azon sérelmek, melyek az 1867 : XII. t.-cz. által közösöknek elismert ügyekre és az 1878 : XX., illetőleg az 1887 : XXIV. t.-cz. értelmében egyenlő törvények és közigazgatási szabályok, illetőleg egyenlő elvek alapján készült törvények és közigazgatási szabályok szerint kezelt ügyekre vonatkoznak, ha az intézkedéa vagy határozat közös hatóságtól származik, vagy valamely közös hatóságnak, vagy pedig a másik állam hatóságának egyetértésével jő létre Eltekintve attól, hogy a megjelölt jogsérelmeket Ausztria törvényhozása kifejezetten kizárta a közigazgatási bíróság hatásköréből (1875. október 22-iki törvény 3. §-a c) és d) pontjai), mellőznöm kellett a jogoltalomnak azokra leendő kiterjesztését azért, mert a közös hatóságoknak eljárása és a két állam hatóságainak egyetértő eljárása az egyik vagy másik állam bíróságainak egyoldalú felülvizsgálata alá a dolog természeténél fogva nem vonható.
