Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
510. szám. 295 A rendes biróságok utjáni jogvédelem rendszere, a mint láttuk, az angol közigazgatási bíráskodásban jutott a leghatározottabb és legtisztább kifejezésre. De alkalmunk volt egyszersmind meggyőződni arról is, hogy az angol közigazgatási bíráskodás, a mennyiben tulajdonló épeni alapját a bekebirói intézmény képezi, egészen a sajátságos angol viszonyokban gyökerezik s ennélfogva mint annyi más angol intézmény az eltorzulás biztos veszélye nélkül a britt talajból máshová át nem ültethető. Az olasz közigazgatási bíráskodás hasonlóképen a rendes biróságok utjáni jogvédelem rendszerére van alapítva, azon eltéréssel mindazonáltal, hogy a rendes biróságok csak a közigazgatási intézkedések és határozatok jogi helyessége felett mondhatnak ítéletet, ezeknek a biróságok Ítéletéhez képest való megváltoztatása azonban a közigazgatási hatóságok feladata. Ezzel párhuzamosan némely a törvényben taxatíve felsorolt közigazgatási vitás kérdések érdemben való eldöntése alsóbb fokon birói formák szerint működő közigazgatási hatóságok, felső fokon pedig az e czélra szervezett külön közigazgatási főtörvényszék hatáskörébe tartozik. A többi európai államok kivétel nélkül a külön bírósági rendszer utján vitték be a jogoltalmat közigazgatásukba. A bevezetésben foglalt vázlatokra vetett futólagos tekintet azonban mindenkit meggyőzhet arról, hogy a külön közigazgatási biróságok rendszere sem valamely egységes formában jutott oly általános elterjedésre a kontinensen. Minden nemzet igyekezett saját hagyományaiból és kivált történelmi alapokon épült közigazgatási intézményeiből fejleszteni ki közigazgatási bíráskodását, s ezen eljárásnak az lett a következése, hogy ma ugy a bírósági szervezet, különösen a fokozatok száma és összetétele, valamint a. hatáskör és eljárás tekintetében is messze menő különbségek fordulnak elő az egyes államok közigazgatási bíróságai között. Vannak nevezetesen egyetlen fokú (Ausztria), kétfoká (Francziaország, Baden, Würtemberg stb.) és háromfokú biróságok (Poroszország, stb.); vannak olyanok, melyek minden fokozatban kizárólag hivatásszeríí elemekből vannak összetéve (Francziaország, Bajorország) és olyanok, melyekben a választott elemek részére az alsóbb fokon többé-kevésbbé jelentékeny befolyás van biztosítva. Egy közös szervezeti vonása mindezen különböző intézményeknek mégis van; és az abban áll, hogy a legtöbb államban az alsó fokon olyan testületek .végzik a közigazgatási birói teendőket, melyek e mellett közigazgatási hatósági teendőket is végeznek; felsőbb fokon pedig külön közigazgatási főtörvényszékek működnek. Némely bíróságoknál elvi általánosítás (Ausztria), másoknál esetekkénti előszámlálás utján van a hatáskör megállapítva (Francziaország, Poroszország stb.); Ausztriában csak az utolsó fokú közigazgatási döntés után, egyebütt az esetek természetéhez képest, már a különböző alsóbb fokú döntések ellen van helye a birói közbeavatkozásnak, sőt némely ügyekben előzetes közigazgatási intézkedés vagy határozat közbejötte nélkül, egyenesen és közvetlenül a bíróság előtt veszi kezdetét az eljárás. Mindezeknél tárgyunkra nézve nem kevésbbé fontos azon eltérés, mely a különböző közigazgatási biróságok között a birói joghatóság tekintetében áll fenn, a szerint, a mint azok érdemben döntő (Francziaország, Poroszország stb.) vagy csak megsemmisítő hatalommal . (Ausztria) vannak felruházva. Nagy horderejű pedig ezen különbség különösen azért, mert ez ismét két egymástól lényegesen eltérő rendszernek vált kiindulási pontjává: az érdemben döntő és megsemmisítő joghatósággal bíró külön biróságok rendszerének. Ezek szerint tehát a közigazgatási bíráskodásnak ma tulajdonképen három főrendszere van, u. m.: a rendésbiróságok rendszere; az érdemben döntő j o gh ató sá gg al felruházott t ö b b fo kú kül ön biróságok és ?
