Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

296 510. szám. a megsemmisítő joghatósággal felruházott egyetlen fokú külön biróság redszere. Az 1883-ban létrehozott magyar pénzügyi közigazgatási biróság tulajdon képpen egyik rendszer keretébe sem illeszthető be. Az mint érdemben döntő joghatósággal felruházott egyetlen fokú külön biróság inkább egy új fajt látszik képezni e közigazgatási birósági rendszerek között. Mielőtt a törvényjavaslat szerkesztésénél elfoglalt álláspontomat körülményesen indokolnám, szükségesnek tartom előrebocsátani azon okokat, melyek miatt az érdemben döntő két fokú külön biróság rendszerét fogadtam el kiindulási pontul. A rendes bíróságok utjáni jogoltalom rendszerét nem fogadhattam el, mert a közigazgatási és a magánjogi vitás kérdések természete között lényeges különbség van, a mennyiben az Utóbbiak kizárólag az egyeseket és testületeket érdeklik, mig az*előbbiek igen gyakran közeli érintkezésben és nem ritkán szoros összefüggésben állanak az állami közérdekkel; ezeknek tárgyalására és eldöntésére tehát rendes bíróságaink az igazságszolgáltatásnak a közigazgatás többi ágaitól lett elválasztása óta sem elégséges gyakorlati szakismerettel, sem megfelelő közigazgatási érzékkel nem birnak. Eltekintve azon káros visszahatástól, melyet a közigazgatási vitás kérdések tárgyalásának és eldöntésének a rendes bíróságokra ruházása maguknak ezen bíróságoknak tulajdonképeni működésére, s az igazságszolgáltatás és a közigazgatás többi ágai között az 1869: IV. t.-czikk alapján megszilárdult állapotokra gyakorolna: fel kell említenem még, hogy ezen rendszer behozatala mellett kizáratnék a választott elemek közreműködése a bíráskodásban, s hogy a rendes bíróságok személyzeti létszámának tetemes felemelése válnék szükségessé. Ezen általános szempontokon kívül, melyek a rendes bíróságok utjáni védelemnek bármely alakban való behozása ellen szólank, a rendes bíróságok utjáni jogoltalom angol formáját sem állíthattam fel mintaképül azért, mert annak, mint már megjegyeztem,' majdnem összes lényeges előfeltételei hiányoznak állami életünkben; olasz formáját pedig azért, mert a jogi helyesség kérdésének az intézkedés vagy határozathozataltól való elválasztása s ez utóbbi feladatnak folytatólagosan az eljárt hatóságra ruházása igen bonyolódottá és hosszadalmassá tenné a vitás ügyekben való eljárást. A megsemmisítő joghatósággal felruházott egyetlen fokú külön biróság rendszerének mellőzéséhez azon tekintet szolgáltatta a döntő indokot, hogy az intézkedés vagy határozat egyszerű megsemmisítése sem az egyesek és testületek, sem pedig a közérdek részére nem biztosithatna kellő oltalmat. Hozzájárultak ehhez: hogy miután ezen rendszerben a bírói védelem alkalmazásba vételének a dolog természetéhez képest csak az utolsó fokú közigazgatási döntés ellen lehet helye, az ügyeknek esetleg többször végig kellene menniök a nem csekély számú közig, hatósági fokozatokon, mielőtt bevégzett dolgokká válhatnának; hogy a hosszadalmas eljárásból származó késedelem és bizonytalanság megbénitaná a közigazgatás gyorsaságát és hatályát s veszélyeztetné az egyesek és testületek jogait és érdekeit; hogy egyetlen bíróságnak az állami központon szervezése nehezen hozáférhetővé és túlságosan költségessé tenné a iogoltalmat; hogy alkalmas választott elemek nem vonathatnának be a birósági működésbe ; hogy az eljárásnak a fejlettebb jogélet által követelt leglényegesebb garantiái, különösen pedig a szóbeliség és közvetlenség előnyei illuzóriusokká válnának az oltalomkereső felekre nézve, s végre, hogy egyetlen biróság felállítása, esetében a személyzet létszáma túlságosan nagy és ennélfogva a biróság működésében nehézkes s az államra nézve túlságosan költséges lenne. A megsemmisítő hatóság természetéből merített ellenvetéstől eltekintve, főkép a:megsemmisítő bírói joghatósággal felruházott egyetlen fokú külön biróság rendszere ellen felhozott ellenérvek miatt kellett mellőznöm a törvényjavaslat elkészítésénél az érdemben döntő jog-