Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-501. A pénzügyi bizottság jelentése, „a budapest-esztergomi helyi érdekű vasút engedélyezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

168 501. szám. 501, szám. A pénzügyi bizottság jelentése, „a budapest-esztergomi helyi érdekű vasut engedélyezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Azon vasútvonal, melynek engedélyezésére a kormány a jelen törvényjavaslatban felhatalmazást kér, első sorban arra van hivatva, hogy az esztergomi kőszénbányákat a fővárosi iparra nézve könnyebben hozzáférhetőkké tegye. Ezen indokból a fővárosi érdekelt körök a vonal kiépitését hosszú évek óta sürgették. Azonban nem hagyható figyelmen kivül, hogy a kőszénkérdéstől eltekintve a tervezett, vonal már azért is bir jelentőséggel, mert a fővárosnak úgyszólván tőszomszédságában levő egy egész vidékre, és különösen Esztergomra nézve ez lesz az első közvetlen vasúti összeköttetés Budapesttel. A feladatnak azon megoldása, mely itt a vasútvonal irányának megállapítására nézve kilátásba van véve, a budapesti ipar érdekében a legkívánatosabb. A régebben felmerült és tárgyalt tervek szerint ugyanis ezen vonal összeköttetésbe hozatván a déli vasut indóházával, nem a pesti, hanem csupán a budai oldalt érintette volna. Evekkel ezelőtt ezen megoldás talán megfelelőnek is lett volna tekinthető. Időközben azonban a fővárosi iparnak nagymérvű fejlődése következtében kiépült egyrészt a duna-baloldali, másrészt a duna-jobboldali körvasút és ezzel együtt előtérbe lépett egy második feladat, melylyel a törvényhozás már több ízben foglalkozott, t. i. a két körvasúinak egymás közti összeköttetése. Már a budai körvasúira vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásakor a képviselőház szakbizottságai ezen feladat megoldását a sürgős teendők közé sorolták, és a gyakorlat azóta ezen nézet helyességét mondhatni naponként igazolta. Annyira igazolta, hogy az összeköttetést létesíteni kellett volna akkor is, ha a bndapest—esztergomi vasut terve fel nem merül. Eredetileg ugyan arról volt szó, hogy az összeköttetés a Margithidon át történjék. Ettől a tervtől azonban el kellett tekinteni, miután a Margit-hid vasúti forgalomra csak nehezen lett volna berendezhető, és az ily berendezés a jelenleg már tekintélyes körúti forgalmat kétségkivül megakasztotta volna. A vasúti közlekedés tehát a Margit-hidon legjobb esetben is csak éjjel történhetett volna. Ezekre való tekintettel a törvényhozás már az 1891. évi XXIV. t.-czikkel kilátásba vette a két feladatnak együttes megoldását, mely czélból egy új, a főváros északi részén épülő vasúti hidnak a költségei is a kormánynak rendelkezésére bocsáttattak. A nevezett törvény 5. szakasza értelmében a kormány felhatalmaztatott, hogy az