Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-482. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1894. évi állami költségvetésről
481 szájáf.- 3,>. _./•..• A mérleg tehát, a kiadásoknak fentebb előadott tetemes emelkedése és általunk jelentéktelen összegekkel javasolt fokozása daczára, a zárszámadások több év óta tapasztalt kedvező eredménye alapján, állandóan kedvezőnek és jövőre is állandóan fentarthatónak mondható. Mert állami bevételeink, a közvetett adók és üzemek tekintetében, szélesebb alapon és oly kiadó módon fejlődtek, hogy a kiadások tetemes és évről-évre jelentékenyen fokozódó emelkedésének fedezetére is, a természetes és erőteljes fejlődés ruganyosságával megadták a szükséges eszközöket. De a mily örvendetes ez a körülmény, ép oly elővigyázatra és óvatosságra int. Mert ha elértük és fentartjük is, 4 év óta, az államháztartásban az egyensúlyt, a kiadások tetemes emelkedése daczára, mely emelkedés jellemzésére legyen szabad csak annyit felemlíteni, hogy ha a termelés, illetőleg forgalom és fogyasztás szempontjából fokozható állami (vasúti, posta-, gyári és dohányjövedéki) üzemek kiadásainak, az eredményekkel párhuzamban és arányban álló és igy a mérlegre csak kedvező hatású tetemes fokozását tekinteten kívül is hagyjuk; az 1883. évi többi rendes kiadásokhoz képest 56 és az 1892-iekhez képest 15 millióval lesznek nagyobbak 1894-ben — az előirányzat szerint — az emiitett üzemeken kívüli rendes kiadásaink; mondjuk: ha ennek daczára képesek voltunk az államháztartási egyensúlyt szilárd alapon fentartani; még sem szabad elfelednünk azt, hogy egyfelől: mily erőfeszítés és küzdelem árán biztositá ezt a nemzet; és másfelől, hogy mig az.egyszer beíllitott kiadások — szervezett közegekre, szerves intézményekre és élő alkotásokra állandóan leköttetvén — alig szállíthatók le; addig: a most már mindenik jövedelmi ágaink közt legerőteljesebben fejlődő közvetett, különösen fogyasztási adók és az üzemek jövedelme oly közvetlen kapcsolatban áll, az országnak nemcsak állandó közgazdasági erejével, de pillanatnyi: fogyasztási, forgalmi és termelési viszonyaival is; hogy minden közgazdasági depressio azonnal éreztetheti, azok eredményében hatását. Az ilyen jövedelmi ágaknak természete olyan, hogy ha a befektetett tökét érintetlenül megóvjuk vagy fokozzuk is, azoknak évi jövedelmét kényszereszközökkel előállítani nem lehet és ezért csak bizonyos átlagban és korlátok közt lehet azokat fejlődő fedezetnek tekinteni, mire még kellő tapasztalásunk sincs; de a legkedvezőbb eredményeket állandó jövedelemnek venni nem lehet. Helyesen hódol e szempontnak az 1894. évi előirányzat is. És e szempont szem elől tévesztése, — vagy a jövedelmek mesterséges és idő előtti leszállítása, a mi a mérleg szempontjából egyre megy - okozott nagy, rendezett, jól szervezett államháztartásokban is visszaesést, mint több ország legújabb tapasztalata bizonyítja; annál inkább kell nekünk az elbizakodottságtól és kiadásokban való túlhajtásoktól óvakodnunk; mert sem fejlődésünk nem olyan régi, sem állami és közgazdasági szervezetünk még nem oly erős; mint az emiitett országoké és hitelünk, alkotmányos, életünk, szabad fejlődésünk, a nehezen kivívott államháztartási egyensúlyival oly szaros kap-" csolatban áll; hogy ennek másodszor való megrontásának hazánkat kitennünk nem szabad. E tekintetben most távol állunk minden veszélytől; de épen azért az előrelátás azt parancsolja nekünk, hogy óva-kérő szavunkat, e tekintetben, már most felemeljük; mert szükséges, hogy a lassan képződő közvélemény egészen magáévá tegye ez álláspontot; mert csak akkor vagyunk biztosítva az iránt, hogy a kormány és törvényhozás, a mint kötelességük, sem fog-, nak az ellen véteni. Annyival is inkább óhajtjuk ezt, mert egyenes adóink reformja még hátra van és ezek most nemcsak a kellő ruganyossággal sem bírnak, de a társadalom némely rétegeire aránytalan, sőt egyes esetekben. a tőkésítést illetőleg a keresetet is nehezitö módon súlyosodnak. Ezek reformját a kormány most már kézbe vette. Az előtanulmányok befejezve vannak; az adatgyűjtés megtörtént és annak első közleménye, az » Egyenes adó-statisztika« megjelent; ennek folytatását fogja képezni — mint a pénzügyminister úr a bizottságban kije1*'