Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

440. szám. 49 és hozzátartozóitól azt a jogot elvonni annyi volna, mint a mezei kártételeknek tág teret nyitni. Ez a jog azonban nem terjeszthető ki a kárttevő letartóztatására, valamint a bizonyítási képesség módosítására se. A 91. §. a tilosban talált baromfi megölhetését mondja ki az esetre, ha a baromfi behajtása nehézségekbe ütközik. A kárt szenvedő nem kötelezhető, hogy a megölt baromfit tulajdonosának visszaadja, de a tulajdonos a megölt baromfival rendelkezhetik, feltéve, hogy a baromfi által okozott kárt a károsultnak megtérítette. Az erdőtörvény 1879 : XXXI. L-m. 104. §-a szerint a leölt állatok a helyszínén hagyandók és az állat tulajdonosa által elvihetők. E határozmányt azonban a jelen javaslatba átvenni azért nem lehetett, mert a mívelés alatt álló földön nem lehet kötelezni a károsultat, hogy a leölt baromfit a helyszínén hagyja, miután az ott útban lehet. Ugyanezen szakaszban kellett kimondani azt is, hogy a kóbor kutyák és macskák, ha idegen területen találtatnak, elpusztíthatok, mert ezek ellen más védekezés nincs. A 92. §. a károk megbecslését közvetlenül a mezőőr kötelességévé teszi; a károsultnak, valamint a kárttevőnek azonban joga van, ha a mezőőri személyzet becslésében meg nem nyugszik, a községi elöljáróságnál a kár ujabb megbecslését 8 nap alatt követelni, mi által a kár utólagos bizonyítása meg lesz könnyítve. A 93. §-ról már fentebb tettem említést. E fejezet intézkedései eltérnek az 1889. évi javaslat VI. fejezetének intézkedéseitől, mert mig a most előterjesztett javaslat 23 szakaszban tárgyalja a mezei rendőrséget, addig a régi javaslat a mezőrendőrségről csak 9 szakaszban intézkedik. Javaslatom ugyanis kiterjed a mezőŐrök bizonyítási képességére, letartóztatási jogára, annak meghatározására, hogy a mezőőr kit és meddig üldözhet, továbbá arra, hogy mekkora terület birtokosa tarthat külön mezőőrt s végül még sok más intézkedésre, a melyek a törvényben okvetlenül szabályozandók. A jogosulatlan záloglást kihágásnak kell minősíteni s 200 koronáig terjedhető büntetéssel sújtani. X. FEJEZET. Kihágások és büntetések. A kihágások és büntetésekről már az egyes fejezeteknél megemlékeztem. Nemcsak azokat a cselekményeket és mulasztásokat minősítem itt, a melyek a büntető törvény és a kihágásokról szóló törvény szerint büntetendő cselekményt, vagy mulasztást nem képeznek; hanem azokat a mulasztásokat és cselekményeket is felsorolom, melyek már a büntető töívény és a kihágásokról szóló törvény szerint is büntetendők; mert a büntető törvények az illető cselekményt vagy mulasztást aránylag túlmagas büntetéssel sújtják és ez által a feljelentőben, illetőleg a károsultban a szánakozás érzelmét keltik fel, mert sajnálja, hogy ily tények miatt a magáról megfeledkezett oly súlyos megtorlással bűnhődjék, másrészt meg azért, mert a büntető törvénykönyvek szerinti eljárás a dolog természete szerint több alakisághoz levén kötve, vagy önbíráskodásra vagy arra inditaná a károsultat, hogy inkább hallgatással tűrje el a szenvedett sérelmet, semhogy a birói eljárást, a mely reá nézve sok kellemetlenséggel jár, igénybe vegye. A javaslat ez okból az ott minősitett kihágásokra aránylag kisebb büntetéseket állapit meg, mint a büntető törvények, ugy, hogy a büntető törvények által meghatározott magasabb büntetések tulajdonkép csak akkor fognak alkalmaztatni, a mikor a kihágás által elkövetett kár a 60 korona értéket meghaladja, a mi tekintve a mezőrendőri kihágások természetét, csak ritkább esetekben fordul elő. Ide tartoznak különösen a lopás eseteinek számos fajai. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XIII. KÖTET. 7