Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

48 440. szám. Sajnos, hogy az írni-olvasni tudást a mezőőrnél mint feltétlen qualifikácziót ez idő szerint még felállítani nem lehet, azért a javaslatban csak az volt kimondható, hogy az írástudók hasonló minősítés mellett mások felett elsőbbséggel bírnak (74. §.). Tekintve, hogy Magyarországon terjedelmesebb birtokok is vannak, a 75. §-ban a magán mezőőrök alkalmazása iránti jogot mindazon birtokosoknak meg kell adni, a kiknek egy község határában 150 kat. hold, vagy ennél nagyobb birtoka van. A 150 kat. holdat azért vettem alapul, mert ennél kisebb terület csak a kivételes esetben érdemli meg, hogy tulajdonosa annak őrizetére külön mezőőrt tartson, s mert ha a minimum kisebb, sem az egyesek, sem a község nem lesznek elég erősek arra, hogy csupán csak hivatásuknak élő, alkalmas mezőőrt tarthassanak s azt megfelelően díjazzák. Nehogy azonban ezen megszorító rendszabályok a magasabb caltura alá vont területekre hátrányosak legyenek, a javaslat megengedi, hogy bekerített helyek, kertek, gyümölcsösök és szőlők tulajdonosai, tekintet nélkül a terület nagyságára, önállóan is tarthassanak mezőőrt. A szakasz különben kimondja, hogy minden községben legalább egy mezőőr alkalmazandó. A javaslatban a mezőőr elnevezés használtatik, az ország különböző vidékein divó különböző elnevezések, mint p. o. pásztor, csősz, kerülő stb. helyett, a melyeknek egyikét sem lehetett elfogadni, hanem olyan elnevezést kell használni, a mely az illető egyén közhatósági jellegét is kifejezi. Nehogy azonban mezőőröknek csak azok tekintessenek, a kik bizonyos földbirtok őrizetére fogadtatnak fel, szükséges kifejezést adni annak, hogy mezőőr mindazon a törvény feltételeinek megfelelően alkalmazott és esküt tett egyén, a ki valamely mezei birtokot, szőlőt, halászati területet stb. őriz. Kételynek eloszlása végett a 78. §-ban, melyben az esküminta van előírva, a halászati területet is megjelöltem, A 76., 77., 79. és 80. §§. a mezőőrnek eskütételéről, továbbá annak bizonyítási képességéről intézkednek, a 81. és 82. §-ok pedig a bizonyítási képesség elvesztéséről és a mezőőrnek a szolgálatból való kilépéséről és felmentéséről tartalmaznak utasításokat. A 83., 84., 85., 86. és 87. §-ok a mezőőrnek letartóztathatási és zálogolási jogait szabályozzák, a 88. §. pedig kimondja, hogy a letartóztatott egyén haladéktalanul a községi elöljáróságnak adandó át, mely őt az illetékes hatóság elé állítja, illetőleg, ha a kár 10 korona értéket meg nem halad, a községi fogházba zárja el, és a kihágás felett haladéktalanul ítéletet hoz, ha pedig azonnal ítéletet hozni nem lehetne, a letartóztatott egyént a személyazonosságra nézve szükséges adatok megszerzése és megfelelő zálog elvétele után szabadlábra helyezi. A mezőőr által elvett zálogtárgyat a mezőőr, ha községi alkalmazott, a községi elöljáróságnak, ha magán alkalmazott, gazdájának adja át, a ki azt, ha három nap alatt ki nem váltatik, a községi elöljáróhoz beszolgáltatni köteles. A magán mezőőr azért köteles a zálogtárgyat szolgálatadójának átadni, mert ő első sorban annak számol, de viszont a magán mezőőrt alkalmazó gazda is köteles e tárgyakat három nap letelte után a községi elöljárónak átadni, mert senki a saját ügyében biró nem lehet és ha három nap alatt a kárttevővel egyezség létre nem jöhet, a kérdés felett csak a hatóság dönthet. A községi mezőőr természetesen csak a községi elöljáróságnak adhatja át a zálogtárgyakat, mert attól kapta a megbízást. A 90. §. szerint jog adatik a földtulajdonosnak, családtagjainak vagy cselédeinek, hogy a mezei lopások, vagy a mezei vagyon rongálásán ért egyénektől a lopott tárgyat, vagy a lopás vagy rongálás elkövetésére használt eszközöket lefoglalhassák, vagy a tilosban talált állatokat behajthassák. Ezek is kötelesek azonban a tárgyakat vagy állatokat, ha azok három nap alatt ki nem váltatnak, a községi elöljáróságnak átadni. Ámbár a tárgyak és eszközök lefoglalása és az állatok behajtása rendőrhatósági ténykedés, az erre vonatkozó jogot a földtulajdonosnak és családtagjainak vagy cselédjeinek a törvényben mégis biztosítani kell, mert a tulajdonostól