Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

440. szóm. 45 tében a szőlők felújitása közgazdasági feladat, alig volna nélkülözhető. A javaslat a legszélesebb alapra fektetett önkormányzati elvből indul ki és az érdekeltek szabad elhatározását csak ott és annyiban korlátozza, a hol és a mennyiben ezt a közérdek követeli. A hegyközségek alakításánál két mód közt választhattam: az egyik a kötelező, vagyis kényszerű megalakulás, a mely, ha bizonyos, meghatározott előfeltételek megvannak, az érdekeltek akaratától függetlenül jön létre; a másik a permissio alak, a megengedett alakulás, mely az elhatározást az érdekeltekre vagy legalább az érdekeltek egy részére bizza akként, hogy az érdekközösségbe tartozó birtokosok egy részének helyes akarata a többire nézve is kényszeritőleg érvényesülhessen. A javaslatban az utóbbi módot választottam, mert gazdasági ügyek érdekközösségben csak ott mozdithatók elő a czélnak megfelelően s csakis ott fejlődhetnek helyes irányban, hol a tárgyalás s a közreműködés szükségének tudata az érdekeltek köréből s az érdekeltek meggyőződéséből fakad, s mert a hegyközség megalakítása nem mindenütt lévén szükséges vagy kívánatos, a kötelező mód elfogadása mellett a kormányt azzal a diseretionárius hatalommal kellene felruházni, hogy a törvény rendelkezései alul kivételeknek adhasson helyet. A 61. §. azokat a feltételeket állapítja meg, a melyek a hegyközségek alapításához szükségesek. — Az a) pont czélzata az, hogy oly vidékeken, a hol a szőlők már elpusztultak, azok felújitása az illető területeknek a hegyközségek kötelékébe való bevonásaival lehetővé tétessék. A b) pont inkább a homoki szőlőterületekre vonatkozik. A hegyközség alakításához a terület összefüggését, valamely minimalis terület megállapítását és e terület birtokosai minimalis számának meghatározását ki kellett mondani, mert ez nemcsak a hegyközség fogalmának természetéből folyik, hanem szükséges azért is, hogy a szőlőmívelés érdeke közügyként a többség akaratával legyen intézhető és megóvható. A t erület minimumát a javaslat 100 kataszteri holddal, a birtokosok minimalis számát húszszal állapítja meg. Ez szőíőmívelésünk jelen helyzetében megfelelőnek látszik. A hegyközség megalakításának elhatározását nem lehet megnyugvással csak a birtokarány szerinti többségre vagy csak a birtokosok számszerinti többségére bizni; mert ez helyenkint lényeges érdekeket sértő illetéktelen majorizálást idézhetne elő. Ezért a javaslatban a megalakulást óhajtó érdekeltek akaratának az azt ellenző érdekeltek ellenében is kényszerítő hatálylyal való érvényesülése a birtokosok szaámszerinti többségének meghatározott birtokaránynyai kombinált mértékéhez köttetett E mértéket a birtokarányra nézve a terület egy harmadán túl terjeszteni nem volna indokolt, mert a czél az, hogy a hegyközségek létesülése, a hol csak némileg is kívánatos, a lehetőségig megkönnyittessék. A szakasz többi intézkedései azért szükségesek, hogy a hegyközségek megalakulása egyes kisebb közbeeső területek tulajdonosai által megakadályozható ne legyen, hogy a 100 holdnál kisebb összefüggő területek birtokosai hegyközséggé szintén alakulhassanak és végül, hogy a különálló területek a hegyközség területébe felvehetők legyenek. A 62. §. rendelkezései az intézkedés természetéből önként folynak. A 63. §. kétféle feladatot tűzne a hegyközségek elé. Az egyik kötelező és pedig a hegyközségi kötelékbe tartozó minden tagra nézve (tehát arra is, a ki a hegyközségi területbe tartozó birtokát nem szőlő-, hanem másnemű mívelésre fordítja). A javaslat eme rendelkezése indokolta ama czél érdekében, a melyet a hegyközségek megalkotása révére elérni óhajtunk s elérnünk kell. E reudelkezés azonban az oly hegyközségi tagra, a ki birtokát nem használja szŐlőmívelésre, nem ró valami nagy terhet, mert őrzés ktölt&égéneJt valamely hányadrészét akkor