Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

46 440. szám.. is köteles volna viselni, ha birtoka nem tartoznék a hegyközségi kötelékbe, csakhogy akkor nem a hegyőr, hanem a mezőőr tartásának költségeihez járulna hozzá. így talán valamivel többet fog fizetni e czímen, de haszna is lesz belőle, mert az őrzés a hegyközségi területen a dolog természeténél fogva mindig hatékonyabb lesz, mint más gazdasági területeken. Igaz ugyan, hogy a hegyrendészeti szervezkedés a hegyközségi kötelékbe tartozó oly terület birtokosának, a ki a birtokát nem szőlőmívelésre használja, némi alkalmatlanságot fog okozni, őt birtoka feltétlenül szabad használatában némileg korlátolni fogja, mert a hegyrendészeti szervezkedés következtében némely használati mód (például a legeltetés) előreláthatólag nem lesz megengedve, de e korlátozás viszonylag oly csekély, hogy abba a hegyközségi területeken a sokkal fontosabb és sokkal nagyobb érdek, a szőlőmívelés érdekének megóvása és előmozdítása érdekében bele kell nyugodnunk. A 2., 3. és 4. pontban foglalt feladatok ellenben megengedettek és azok megvalósítása a hegyközség szabad elhatározásától függ, valamint azok terheit is csak azok viselik, a kiknek e feladatok teljesítéséből hasznuk van. Ezen a határozaton a feladat körvonalozásánál túlmenni azért nem látszott czélszerünek, mert a megengedett feladatok oly természetűek, hogy azokra a szőlőbirtokosokat törvénynél fogva kötelezni nemcsak igazságos, de lehetséges se volna. A 64. §. intézkedik lemez-anyagi eszközök iránt, a melyekkel a hegyközségek feladataik teljesitésére képesittetnek. Miként már fennebb érintettem, csak a kötelező feladata a hegyközségnek az, a melynek költségeihez való hozzájárulásra a hegyközség kötelékébe tartozó minden birtokost kötelezni lehet, mert ennek mindannyian egyformán hasznát veszik. Ellenben a megengedett feladatok megvalósítására szükséges költségekhez való hozzájárulást a dolog természeténél fogva csak azon birtokosok terhére lehetett jogosan megállapítani, a kik tényleg szőlőmíveléssel foglalkoznak, vagy e feladatok teljesítéséből hasznot húznak, — vagy végül bizonyos közös gazdálkodásra és kezelésre szervezkednek. Mindezeknek természetes következménye a 65. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés, a melyet a második bekezdésben foglalt szoritó intézkedés korlátoz. E korlátozás viszont szükséges volt azért, hogy azt a hegyközségi tagot, a ki szőlőjének felújítása végett a hegyközségi kötelék által nyújtott előnyöket később akarja igénybe venni, ennek lehetőségétől meg ne foszszuk. A megkülönböztetés a három évnél rövidebb vagy hosszabb idő óta fennálló hegyközségek irányában a múltra nézve lerovandó hozzájárulás tekintetéből azon az indokon alapszik, hogy a három évnél régibb hegyközség rendszerint már oly konszolidált helyzetben lesz, a melyben talán önmagától fogja a pótlagos befizetés mértékét alább szállítani, hogy akként a közös czél elérését minél szélesebb alapon és minél tágabb körben előmozdíthassa. A 66. §-ban a hegyközségi járulékok kivetéséről és beszedéséről kellett intézkedni; mert önálló szervezet a nélkül, hogy annak a kellő anyagi eszközökről saját hatáskörében gondoskodnia lehessen, kitűzött czélját megvalósítani képes nem volna, ennélfogva tehát a hegyközségi járulékoknak a közadók módjára való kezelésére vonatkozó intézkedés a hegyközség közigazgatási szervezetének természetes folyománya. A 67. §. megállapítja a hegyközségi autonómia szervezetét. A 68. §. legfontosabb rendelkezése azon birtokminimum meghatározása, a mely a közgyűlésen egy szavazatra jogosít. A szőlőbirtok rendszerint annyira el van darabolva, hogy gyakran egy félhold vagy annál kisebb terület is nagy értéket és nagy érdeket képvisel; a birtokos számára az egy szavazatra jogosító terület minimumát tehát egy fél kataszteri holddal, illetőleg annál kisebb területtel kell megállapítani.