Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

42 440. szám. a hatóságnak joga legyen az előjáróságot megbirságolni és ha ez se használna, a faiskolát hatósági kezelés alá venni és azt a község költségén addig míveltetni, mig a község a faiskola kellő fentartására elegendő biztosítékot nem nyújt. A 47. §. hatályon kivül helyezi az 1890 : I. t.-cz. 134. §-át, a mely azt rendeli el, hogy a fák az útárok külső' szélétől számítva fél méter és egymástól legalább 15 méter távolságra ültetendők. Azt, hogy ezen utak mily határidő alatt fásittassanak be, továbbá, hogy a fákat bizonyos utaknál az úttestre, vagy azon kivül és egymástól mily távolságra ültessék, milyenek legyenek az ültetendő fanemek és azoknak törzsmagassága, az országutakra nézve a kereskedelmi és földmívelési ministerek, a többi utakra nézve pedig a törvényhatóságok fogják legczélszerűbben megállapíthatni. Az 1890 : 1. t.-cz. 134. §-ának merev intézkedése mellett nem volt lehetséges a fákat az úttestre ültetni, holott sok útnál, különösen ha az út, mint nálunk, több helyen igen széles, hol az útárok nem az út szélén, hanem beljebb van, az ültetés más módon eszközlendő, mint azt az 1890 : I. t.-cz. előírta. E tekintetben az intézkedési jogkörrel felruházott hatóságnak csakugyan kell bizonyos, a helyi viszonyoknak megfelelő határozati jogot biztosítani. Egyébként is a tapasztalás mutatja meg azt, hogy mely vidéken minő eljárást kell követni a fanemek megválasztásánál és azok ültetésénél. Tehát már ebből a szempontból se volna indokolt a törvényben merev határozatokat kimondani. Az útmenti fák ültetésénél ott, a hol még meghatározva nincsen, magának az útnak a szélessége állapítandó meg, mert e tekintetben is kételyek merülhetnek fel, tehát a tulajdonjog tisztázandó. Azután lehet megítélni, hogy a fák egyes utak mentén az úthoz tartozó földteriiletekre ültethetők-e ? E tekintetben a hatóság kezét megkötni vagy pedig határidő kitűzésével a viszonyok által megengedett nagyobb gyorsaság kifejtésére kényszeríteni nem volna czélszeríí; mert ha csak az államutakat tekintjük is, ezeknek befásitása, feltéve, hogy a csemeték rövid idő alatt előállíthatók, a kincstárra tetemes költséget hárítana, s ennek csak akkor van kívánatos eredménye, ha a befásitás előre megfontolt és kellő tapasztalatok alapján felállított programm szerint történik. Ha azonban a befásitásokat nem kellő sorrendben eszközöljük, bizonyos, hogy az arra fordított költség egy része a kiültetett fák megsemmisülésével kárba vész és nem érünk el annyi eredményt, mintha lassabban, de mindig a szerzett tapasztalatok alapján haladunk. A büntető határozatok intézkednek, hogy az, a ki a gazdasági terményeket, a fákat és csemetéket vagy azoknak gyümölcsét rongálja vagy levágja, kitördeli, legallyazza, a ki a közutakon és tereken vagy utczákon lévő szederfáról selyemtenyésztési czélokra a lombszedést jogtalanul megakadályozza vagy a lombot megfertőztetés által selyemtenyésztési czélra használhatlanná teszi, 200, illetőleg 100 koronáig terjedhető büntetéssel büntettessék. A 46. §. a facsemeték, vagyis a faiskolák kezelésére nézve tartalmaz büntető és megtorló határozatokat. Az 1889. évi javaslattól abban tértem el, hogy a befásitásra határidőt nem tűzök, hogy a községi elöljáróság kötelességeit körvonalozom és a hanyag községekkel szemben büntető határozatokat állapitok meg s végül abban, hogy az 1890 : I. t.-cz. 134. §-át hatályon kivül kívánom helyezni és ugy azt, hogy a fák az úttestre, illetve annak tartozékaira az úttesten kivül esetleg idegen területre, valamint azt, hogy a fák milyen távolságra ültettessenek egymástól, az érdekelt ministerekre, illetve a törvényhatóságokra kérem bízatni. VII. FEJEZET. Kártékony állatok és növények irtásáról és a hasznos állatok oltalmazásáról. A kártékony állatok és növények irtása, valamint a hasznos állatok oltalmazása tekintetében a javaslat abból indul ki, hogy bizonyos káros állatok és növények elszaporodása