Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

440. szám. 41 tések fokozása által főleg a kisgazdáknál azok működési körét oda kell irányitanunk, hogy azok a selyemtenyésztést megkedveljék és ez utón jövedelmüket fokozhassák. Ezen népipar pedig kellő gyökeret csak akkor verhet, ha az eperfalomb kellő mennyiségben áll rendelkezésre oly vidéken, a hol a selyemtenyésztés haszonnal űzhető. Nem kis fontossága tehát az, hogy az érdekelt hatóságok az eperfa tenyésztését előmozdítsák és hogy az eperfa főleg az utak mentén ültettessék, mert csak ez utón lehet biztosítani a népnek eperfa-lombot ingyen. Törvényben kell tehát kimondani azt, hogy minden község a határ kiterjedéséhez és a befásitandó utak és területekhez mért, de legalább 1

/i katasztrális hold nagyságú, kellően berendezett faiskolát tartson (41. §.). A hatóság bírálja meg, vájjon a határ kiterjedéséhez és a befásitandó utak és területekhez mekkora faiskola szükséges és az illető községet kötelezheti, hogy V* kat. holdnál nagyobb területű faiskolát tartson. A kellő berendezés alatt mindaz értendő, a mi a tenyésztendő csemeték ápolásához és fejlesztéséhez szükséges. A faiskola be kell hogy kerítve legyen, azt elegendő vizzel kell ellátni s abban a szükséges szerszámoknak meg kell lenniök. A földmívelésügyi minister a törvény ezen kötelező szabályának enyhítése czéljából méltányos esetekben egyes községeket a faiskola területének kijelölése és faiskola berendezése alól felmentheti vagy több község szövetkezését engedheti meg; mert nem volna indokolt, hogy a faiskolának fentartására a község ott is kényszeríttessék, a hol a talajviszonyok erre nem alkalmasak yagy egyébként faiskolára szükség nincs (41. §.). A hatóság és a földm. minister a felmentés iránti kérelmek alkalmával mindenesetre mérlegelni fogja, hogy a községben van-e már felekezeti vagy magánfaiskola és hogy az alkalmas-e a község határán szükséges facsemeték előállítására. Ha e tekintetben kellő biztosítékot nyer és a községet a faiskola fentartása alól felmenti és esetleg a faiskola czéljaira kijelölt terület másnemű hasznosításáról gondoskodik, mert ha a fahiány fedezve van, nem kell a községet felesleges kiadásokkal terhelni. A törvény végrehajtása érdekében gondoskodni kellett felelős közegekről is, a 42. §. tehát felelőssé teszi a községi elöljáróságot azért, hogy községi faiskola létesíttessék és hogy az utakra és közhelyekre kiültetett fákat megfelelően gondozzák. A községi elöljáróság egyik tagja ez iránt személyes felelősséggel tartozik és felügyeletet még akkor is gyakorol, ha a faiskola kezelésére külön közeg, alkalmaztatik, vagy ha azzal a községi néptanítók valamelyike bizatik meg; mert ha ezek kötelességeiket hanyagul teljesítenék, a községi elöljáróság a felelősséget magáról azzal, hogy ő egy külön közeget vagy a néptanítót bizta meg, el nem háríthatja. A községi faiskola segélyével a községbeli tanköteles gyermekek a fatenyésztésben oktatandók s erre az utasítások a vallás- és közoktatásügyi ministerrel egyetértőleg fognak kiadatni, a mennyiben arról is gondoskodni kell, hogy ha a községi faiskola kezelése a felekezeti néptanítók egyikére bizatik, ez köteles legyen a más vallásfelekezeti tanköteles gyermekeket is oktatni, minthogy a faiskola rendes művelése érdekében nem kívánatos, hogy egy faiskolába több néptanító járjon (43. §.). A 44. §. szerint törvényhatósági szabályrendelettel állapítandó meg, hogy a községi faiskolákban, tekintettel a különböző vidékekre, minő facsemeték és minő gyümölcsfák tenyésztessenek. Oly vidéken, hol a selyemtenyésztés űzetik, vagy sikeresen volna űzhető, az eperfatenyésztésre különös gond fordítandó; a hol pedig a kosárfonás mint házi ipar meghonosítható, a kosárfűz is tenyésztessék. A 45. §. a faiskolákban nyert csemeték kiültetéséről és értékesítéséről és az abból befolyó jövedelem hovafordításáról intézkedik. A 46. §-ban gondoskodni kellett arról, hogy ha valamely község kötelességét elmulasztja, KÉPVH IROMÁNY. 1892—97. XIII. KÖTET. , 6