Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.
Irományszámok - 1892-398. Törvényjavaslat, a vallás szabad gyakorlatáról
398. szám. 71 Á szakasz végpontja azon irányban állapítja meg a főfelügyeleti jogot, hogy az egyházi önkormányzat gyakorlásánál általában a megszabott határok szorosan betartassanak. 20. §. A törvényesen bevett vallásfelekezeteknek az 1848 : XX. törvényezikk által elvben kimondott egyenjogúsága és viszonossága hozza magával azt, hogy az 1868 : Lili. törvényezikk azon intézkedései, melyek a jelen javaslat alapján elismerendő vallásfelekezetekre akadálytalanul kiterjeszthetők, azokra ki is terjesztessenek. Az átlélések tekintetében erre nézve mi akadály sem forogván fenn, a tárgyalás alatt álló szakasz a már eddig törvényesen bevett, valamint a jelen javaslat alapján jövőben elismerendő vallásfelekezetek között a teljes egyenjoguságot és viszonosságot meg is állapítja, a mennyiben az 1868 : Lili. t.-czikk, ide vonatkozó rendelkezéseit, vagyis annak 1—8. §-ait az utóbbiakra is kiterjeszti. Szükség van ezen intézkedésre azért, meit már maga, valamely vallásfelekezetnek az állam részéről történt elismerése magában foglalja azt, hogy annak tagjai eddigi egyházaikból kiléphetnek s az ujonan elismert vallásfelekezethez csatlakozhatnak. Az áttérés érvényességének feltételei és alakszerűségei pedig egy már meglevő törvényben szabályozva lévén, annak rendelkezéseit kell a jövőben elismerendő vallásfelekezetekre is kiterjeszteni. A szakaszban ide vonatkozólag jelzett egyetlen módosítás abban találja indokolását, hogy nincs kizárva a lehetőség, miszerint oly vallásfelekezet is keletkezhetik, mely lelkészt egyáltalán nem ismer. Az 18C8 : L1II. törvényezikk 9 —11. §-ai azonban nem voltak kiterjeszthetők, mert e kiterjesztés azt tenné szükségessé, hogy a jelen javaslat alapján elismerendő vallásfelekezetek házasságjoga állami érvénynyel ruháztassák fel, a mi nem mutatkozik megengedhetőnek azért, mert az esetben a hazánkban ma is tényleg érvényben levő felekezeti háza?ságjogok száma esetleg még ujabbakkal is szaporittatnék s ez a házassági viszonyok körül ez idő szerint fenforgó visszásságokat csak növelni volna alkalmas. Igaz, hogy ez által jóformán útja vágatik annak, hogy a jelen jav .slat alapján elismerendő vallásfelekezetek tagjai egyáltalán érvényes házasságot köthessenek, mert ezt a jelen jogviszonyaink mellett csak az esetben tehetnék, ha valamely, már eddig törvényesen bevett vallásfelekezet lelkészét sikerülne megnyerniök arra, hogy őket házasságra egybeadja. Tekintettel azonban arra, hogy a házasság polgárjogi viszonyainak általános érvényű szabályozása ugy is küszöbön áll: e tekintetben további intézkedés nem mutatkozott szükségesnek. Ugyancsak az 1868 : LM, törvényezikk megfelelő rendelkezései, vagy annak 12—17. §-ai terjeszlendök ki a jövőben elismerendő vallásfelekezetekre, a vegyes házasságokból származó gyermekek vallási hovatartozandóságát illetőleg is. Igaz, hogy az imént előadottak szerint ezen vallásfelekezetek házasságjogi viszonyainak rendezése a házasságjog általános érvényű szabályozásáig függőben marad, s igy a jelen szakasz ide vonatkozó rendelkezése első tekintetre talán idő előttinek is látszik. De minthogy nincs kizárva a lehetőség, hogy jelenleg is érvényes házasságban elő házas felek közül az egyik fél valamely jövőben elismerendő vallásfelekezetre tér át, s ez által tényleg oly házassággal fogunk szemben állani, melynél az egjik fél valamely már eddi^ törvényesen bevett —, a másik fél pedig egy jövőben elismerendő vallásfelekezethez tartozik: a jelen szakasz rendelkezései feleslegeseknek nem mondhatók és pedig annál kevésbbé, mert a házasságjog általános érvényű törvényes szabályozásának ekövetkezte után is szükség lesz
