Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.

Irományszámok - 1892-398. Törvényjavaslat, a vallás szabad gyakorlatáról

ií 398. szátti. a szóban forgó intézkedésre mindaddig, a mig maguk az Í868 : LIII. törvényczikk vonatkozó rendelkezései hatályukban fentartatnak. - Végül nem forog fenn nehézség az 1868: LIII. törvényczikk 18—22. §-ainak kiterjesztése ellen sem, melyek közül a 21. §. csak annyiban szenved a jelen szakaszban módosítást, a menniyben annak intézkedései az ott emlifett intézmények és intézetek fentartóira nem terjesztetnek ki kötelező alakban, szabadságára hagyatván az elismerendő vallásfelekezeteknek, hogy e részben maguk intézkedhessenek. Az 1868: LIII. törvényczikk 22. §-a pedig azért nem volt az elismerendő felekezetekre feltétlenül kiterjeszthető, mert nincs kizárva a lehetőség, hogy a már eddig törvényesen bevett vallásfelekezetek sérelmet látnának abban, ha temetőikbe például meg nem keresztelt egyént is befogadni köteleztetnének. A községi temetőkben azonban ma is bárki akadálytalanul temetkezhetik. A fentebbiekből viszont önként és a méltányosság szerint az kivetkezik, hogy saját temetőik felett az elismerendő felekezetek korlátlanul rendelkezhessenek. 21. f. Ezen szakasz az állami anyakönyvek behozataláról szóló s már a törvényhozás előtt fekvő törvényjavaslat természetszerű folyománya. 22. §. Ezen szakasz tulajdonképen a jelen javaslat 1—3. §-aiban biztositott egyéni szabad vallásgyakorlat folyománya, s czélja biztosítani azok felekezetközi jogállását is, kik a szervezettel biró vallásfelekezetek egyikében sem vélik lelki szükségleteiket kielégithetni. E végből módot nyújt arra, hogy ezek is érvényesen kiléphessenek eddigi egyházuk kötelékéből. Az e körül követendő eljárásra nézve ismét az 1868: LIII. törvényczikk vonatkozó rendelkezései voltak ide is kiterjesztendök, a szükséges és a dolog természetéből folyó módosítások mellett. A kilépés megtörténtével az elhagyott vallásfelekezettel szemben < minden kötelezettség megszűnik ugyan, de a szakasz második bekezdése mégis elrendeli, hogy a mennyiben a kilépés oly egyházból történt, mely a jus advocatiae-vel bír, a kilépés idejéig esedékesekké vált egyházi járulékok az elhagyott egyházzal szemben kiegyenlittessenek. Azt hiszem, hogy ezen intézkedés a jogosság és méltányosság szempontjából további igazolásra nem szorul. A szakasz harmadik bekezdése azok részére is, kik a szervezettel biró vallásfelekezetek egyikéhez sem tartoznak, de a kik esetleg mégis többen lehetnek hasonló hiten, biztositja a közösen gyakorlott isteni tisztelet tartásának jogát;, e tekintetben is csak azon követelményeket állítván fel, melyek az egyéni szabad vallásgyakorlatot illetőleg már az első szakaszná előadattak. A 4-ik bekezdés az 1868 : LIII. törvényczikk mindazon többi rendelkezéseit, melyek a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókra is akadály nélkül kiterjeszthetők, ezekre is kiterjeszti. Azt, hogy az idézett törvényczikk 8-ik §-ának a szövegbe felvett rendelkezése ezekre is kiterjesztessék, már az elhagyott egyház terheihez való további járulás alól való felmentés, — de a lelkiismereti szabadság általános követelményei is eléggé indokolják. A vegyes házasságokból származó gyermekek vallási hovátartozandóságára vonatkozó 12 — 17. §-ok kiterjesztését illetőleg itt is állanak azok, a mik már a 20-ik §-nál elmondattak. A lelenczekről szóló 18. §-nak csak első mondata volt ide is kiterjeszthet ő, mi akadály sem forogván fenn az ellen, hogy ha egy, a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken