Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-352. Törvényjavaslat, a tengeri szabad hajózást űző hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
52 352. szám. A törvényjavaslat határozmányainak megállapításánál a következő alapokat tartottam szem előtt: 1. hogy az állami segély a hajóba fektetett tőkéhez megfelelő arányban álljon, és egyszersmind a hazai kereskedelem és forgalom fejlesztése érdekében kifejtett tevékenység is megfelelően jutalmaztassák; 2. hogy az egyes vállalatok közt a káros verseny megakadályoztassák; 3. hogy a hajótulajdonosok a mai viszonyoknak megfelelő hajók megszerzésére és az elavultak eladására birassanak; 4. hogy a jelenleg fennálló szerződések alapján segélyezett vállalatok egy és ugyanazon szolgálmányért kétszeres segélyben ne részesülhessenek; 5. hogy a hajók szükség esetén a hadigazgatás czéljaira is felhasználhatók legyenek; 6. hogy az állami segély igénybevételével beszerzett hajókkal vagy e czélból üzérkedés lehetséges ne legyen; 7. hogy a régi vitorlás hajók tulajdonosai azon tehertől, melyet reájuk nézve a lefolyt passiv jövedelmi években kirótt, de be nem hajtott, és időközben adóhátralékká felszaporodott adó és pótadó képez — megszabaduljanak. 8. hogy a hajózási vállalatok jövendőbeli működése egy bizonyos átmeneti időre adóés egyéb illetéki kedvezmények által megkönnyittessék ; 9. hogy a hajózási vállalatok erősbödése részvénytársaságok alakulásának megkönnyítése által lehetővé tétessék; 10. hogy oly hajóépítő és javitótelepek és eszközök létesüljenek, melyek hajóinknak á belföldön való épitését és javításukat lehetővé teszi; 11. hogy az állam a segélyezés által túlságosan meg ne terheltessék. A fentiekre nézve megjegyzem : ad 1. A hajózási vállalatok kétféle segélyben részesülnének, jelesül a hajóba fektetett tőkéhez arányított beszerzési segélyben és a hazai kereskedelem és forgalom emelése körül kifejtett tevékenységükhöz mért külön segélyben. A beszerzési segély az első évben a hajóba fektetett tőkének mintegy 2—2'5°/o-át képezi és a hajó értékcsökkenésének megfelelőleg évről-évre csökken, a tizedik év után pedig megszűnik. Hogy az átmenet a hajó kedvezményezett és segélyezett korától a nem segélyezettre ne történjék túlságosan érezhető módon, a hajó vizreboesátásától számított tizedik év végén megszűnő beszerzési segély mellett a külön segély a hajónak 15 éves koráig nyujtatik. A 15 év után mindenféle segély és kedvezmény megszűnik, minthogy el lehet várni, hogy oly vállalat, mely 15 éven át segélyben részesült, ezután képes lesz saját erejéből fennállani. Miután a hajók csak 10, illetve 15 éves korukig részesülnek segélyben, ezen kívül pedig az 1893. évi január hó 1-től kezdve beszerzett új hajók csak akkor, ha a legtökéletesebb minősítésnek megfelelnek, ennélfogva a segélyezés egyik főczélja oda is irányul, hogy hajóállományunknak a lehető legjobb hajókkal való megujitása előmozdittassék. Ámbár ezen törvényjavaslat főczélja abban nyilvánul, hogy főleg új hajók épitését és beszerzését biztosítsa, mindazonáltal hajórajunk gyorsabb szaporítása czéljából oly hajókat is segélyben részesít, melyeket honpolgárok külföldről vásároltak, azonban nemzetiesitettek, s melyek járata még 10 évre nem terjed. Fővonásaiban hasonló alapon segélyezik kereskedelmi tengerészeteket Francziaország és Olaszország is, mely államok ezen segélyezés szempontjából a hajóépítő ipart is a kereskedelmi tengerészeihez tartozónak tekintik és ennefi: következtében kereskedelmi tengerészettiknek kétféle segélyt nyújtanak. Ezek egyike a hajóépítő ipar, másika pedig a hajózási ipar üzésének előmozdítását és az azzal járó terheknek könnyebb viselését, úgymint a külföldi hasonnemű vállalatok által támasztott versenynyel való megküzdés lehetőségét czélozza.
