Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-380. Törvényjavaslat, a fővárosi Dunán két állami híd épitéséről
380. szám. 353 a midőn az 1885. évi XXI. törvényczikk 2. §-ában az államkincstárra azt a kötelezettséget rótta, hogy mihelyt a budapesti állami hidak és a lánczhid megváltott szabadalmából folyó összes tiszta jövedelem 650.000 forintot meghalad, a többletet egy negyedik hid építési költségeinek fedezésére szolgálandó töke alapítására fordíthassa, a mely töke a hid építése czéljából netalán felveendő kölcsön törlesztésére is igénybe fog vétethetni. 1890-ben a budapesti állami hidak és a lánczhidszabadalom megváltásából folyó összes tiszta jövedelem a 650.000 frttal megállapított határt kereken 18.000 frttal meghaladván: elérkezett az ideje annak, hogy a törvény szándékának megfelelendő, a kormány a hídépítés ügyében megállapodásra jusson. E végből 1891. elején az összes érdekelt hatóságokat előleges értekezletre kérte fel, a mely értekezlet véleménye következőkbe foglalható össze: Első sorban a vámház-körút irányában vezető hid, vele lehetőleg egyidejűleg a IV. kerületi eskütérnek vezető hid lenne építendő, mig a felmerült többi terv, a nagy körút folytatását képező és az állandó országház elé építendő hidak terve későbbi időkre lenne halasztható. A legközelebb létesítendőknek jelzett hidak közül a vámháztéri a teherforgalom számára is szolgáljon, mig az eskütéri kiválólag a gyalog és a könnyű kocsiközlekedésre legyen alkalmas, a miből folyólag a vámház-körúti hidon az a díjszabás lenne alkalmazandó, a mely ma szintén a teherforgalmat szolgáló Margithidon van érvényben, mig az eskütéri hidon a lánczhidon szedett s az előbbieknél magasabb díjtételek lennének szedendök. Végül egyhangúlag oda nyilatkozott az értekezlet, hogy a fővárosi Dunán hidak építése a magánvállalkozás kizárásával az állam által hajtassák végre, mert a főváros fejlődése ez által könnyen veszélyeztetve vagy legalább is korlátozva lenne, a hidak további szaporítása is jelentékenyen megnehezittelnék, sőt ha valamely hid építése a magánvállalatnak engedtetnék át, az állam előbb-utóbb kénytelen lenne azt sokkal nagyobb anyagi áldozatok árán magához váltani. Az értekezletnek e megállapodásait általában a további tárgyalásokra alkalmasoknak találván, egyfelől azoknak a pénzforrásoknak biztosítását tettem tanulmányom tárgyává, a melyek a kérdéses munkálatok költségeinek fedezésére az államkincstár folyó szükségletének emelése nélkül felhasználhatók, másfelől terveket és költségszámításokat eszközöltettem a vámház-körúti és az eskütéri hidra, nemkülönben az utóbbi híddal együttesen megoldandó városrendezési munkálatokra nézve. Mindezeknek a tárgyalásoknak eredménye alapján készült a jelen törvényjavaslat, a melynek rendelkezéseit ismertetendő, a következőket van szerencsém előadni. A mi jelesül a hídépítési s az azzal egybekötött városrendezési munkálatokra felhasználható összegeket illeti, — a mely összegek megállapítása egyúttal megszabta azt a keretet is, a melyen belül a kormány a munkálatok végrehajtását kezdeményezheti, ebben a tekintetben első sorban az 1870. évi X. törvényczikk alapján kibocsátott nyereménykölcsön tartalékalapját tartottam olyannak, mint a mely a jelzett czélra már természeténél fogva is igénybe vehetőEz a tartalékalap az akkori pénzügyminister és a Wiener Bankverein bécsi bankczég között 1870. évi április hó 12-én létrejött szerződés azért lett alkotva, hogy abból fedeztessék az a nagyobb szükséglet, mely a kölcsön törlesztési idejének utolsó tiz évében — 1910-től 1920-ig — az által áll elő, mert ezen években többet teend ki az évi törlesztési kiadás a kölcsön annuitásánál. A fennebb idézett törvényczikk szerint ugyanis a kölcsön évi törlesztési járuléka 1,224.000 frttal van megállapítva. Ebből az összegből 1,124.000 frt évenként a most megnevezett intézetnek fizettetik, a fenmaradó évi 100.000 frt pedig bezárólag 1910-ig a magyar földhitelintézetnél befizettetik és ott gyümölcsözőleg kezeltetik azért, mert a nyereménykölcsönsorsjegyek törlesztési idejének utolsó tiz évében az évenként kisorsolandó sorsjegyek beváltására az imént emiitett évi járadéknál nagyobb összegre van szükség. KÉPVH. IROMÁNY, 1892 — 97. X. KÖTET. . . 45
