Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-380. Törvényjavaslat, a fővárosi Dunán két állami híd épitéséről
354 380. szám. Mivel a Wiener Bankvereinnak fizetett évi 1,124.000 frt sem vétetik 1910-ig az évi esedékek által teljesen igénybe s másrészt mivel a már kisorsolt sorsjegyekből sem kerül valamennyi beváltás alá, a Wiener Bankvereinnél már is tetemes tökeösszegek gyűltek fel s használtatnak saját czéljaira ezen intézet által s ezen felhasználatlan összegek 1910-ig az annuitás nagyobb volta s a sorsjegyek egy részének be nem mutatása miatt még évről-évre növekednének, ugy, hogy 1910-ig közel 1,300.000 forintra növekednének. Ezen tetemes pénzösszeg megfelelő felhasználása s az állami érdekeknek minden eshetőséggel szemben való biztosítása tette az 1870. április 12-én a Wiener Bankvereinnal kötött szerződés módosítását elkerülhetlenné. A nevezett intézettel folytatott tárgyalás során olynemű megállapodás létesült, hogy a nevezett intézet beleegyezését adja abba, hogy a nyereménykölcsönnek a fennebbiek szerint képzett tartalékalapja, nemkülönben az ugyancsak ennél az intézetnél meglevő s az évi törlesztési járadékok fel nem használt részeiből képződött töke hídépítési czélokra felhasználtassák, hogy ezentúl az intézetnek csak a tényleges szükséglet által igénybe vett törlesztési járadék fog kiszolgáltatni s igy ott többé az előbbihez hasonló töke nem fog alakulni. Viszont a magam részéről kötelezettséget vállaltam arra, hogy a hídépítési törvényjavaslatban ujabban is kifejezésre legyen juttatva azon, az 1870: X. törvényczikk rendelkezésein alapuló kötelezettség, a mely szerint az 1870. évi X. törvényczikkben megjelölt forrásokon kivül az új hidak jövedelme is első sorban a nyeremény kölcsön évi törlesztési szükégletére fordítandók, a mennyiben pedig ez a szükséglet ezeket a jövedelmeket meghaladná, a többlet az állam egyéb rendes bevételeiből fedezendő. Kötelezettséget vállaltam továbbá arra, hogy az évi törlesztési járulékok fel nem használt részéből képződött töke átengedéséért kárpótlásképen és egyúttal mint a beváltás ellátásáért járó bankári provisió átalánya a Wiener Bankvereinnak az államkincstár bezárólag 1910-ig évi 40.000 frtot, 1911-től 1920-ig 5.000 frtot fog fizetni. E kötelezettség elvállalása abban találja indokát, hogy az 1870. évi április hó 12-én kötött szerződésben sem a töketörlesztési járadékok többletei, sem a be nem váltott sorsjegyek után felmaradt fölöslegek tekintetében semmiféle irányban gondoskodás nem történvén, söt minden határozmány hijján a szerződés szövegéből még a kincstár rendelkezési joga a feleslegek tekintetében sem lévén megállapítható, a Wiener Bankverein a nyeremény-kölcsön törlesztési idejének lejártáig, sőt azontúl is mindaddig, a mig a kisorsolt, de beváltásra nem került sorsjegyekre nézve az elévülési idő le nem telt, e fölöslegeket tetszése szerint használhatta s a maga javára gyümölcsözöleg kezelhette volna. Az egyezségre nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a szóban levő összegeknek és különösen a tartalékalapnak felhasználása ellen jogi akadály nem forog fenn, mert az állam ennek az alapnak létesítésére és fentartására magát nem kötelezte, az pusztán a Wiener Bankvereinnal létrejött és teljesen az egyezkedő felek belügyét képező egyezmény alapján alakíttatott, ugyanazon módon, a melyen alakíttatott, meg is szüntethető. A sorsjegy-birtokosokkal szemben egyedül az 1870. évi X. t.-cz. határozmányai mérvadók, a mely határozmányoknak, a mint már föntebb emliteni szerencsém volt, csakis oly megváltoztatását czélozza a jelen törvényjavaslat, a mely a nyeremények kifizetésének biztosított voltát az eddigieknél szélesb alapokra fekteti. Az egyezség 1894. év január hó 1-én lépne hatályba s ez által a hídépítés czéljaira következő összegek lennének felhasználhatók:
