Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.

Irományszámok - 1892-370. Törvényjavaslat, az állami anyakönyvekről

318 370. szám. A 34. §-hoz. A bejelentésekre nézve megállapított részletesebb szabályok közül különösen fontos az, mely a bejelentő közvetlen tudomását kívánja meg a bejelentés alapjául. Minthogy a bejelentő voltakép tanúnak tekintendő, a ki valamely tény megtörténtét bizonyítja, a tanúskodás jogi bizonyosságot pedig csak akkor állapithat meg, ha közvetlen tudomáson alapszik, szükségképi és az anyakönyv közhitelének elkerülhetlen követelménye az, hogy a bejegyzés közvetlen tudomás alapján tett bejelentésre történjék. A 35. §-hoz. A születési anyakönyvi bejegyzés tartalmának megállapításánál azon irányelvből indultam ki, hogy az anyakönyvben a személyi alapállapotokra vonatkozó mindazon adatoknak kell benfoglaltatniok, melyek a személynek, kire vonatkoznak, biztos meghatározására szükségesek, s melyek emlékezetének fentartása az érdekelt egyesek avagy a közönség szempontjából kívánatos. A 36. §-hoz. A halva született személyi létét meg sem kezdette, az ilyennél a halál absorbeálja a születést, elégséges tehát a halált venni közhitelű nyilvántartásba s tölösleges a születést is külön vezetni anyakönyvbe. Ily eljárás előnyös egyszerűsítését fogja képezni a mai felekezeti anyakönyvi rendszernek, mely szerint a halva születések kétszeresen anyakönyveltetnek. A 38. §-hoz. Törvénytelen gyermek elismerése egyszerű ténykérdés lévén, a mennyiben ez maga az anyakönyvvezető előtt történik vagy előtte kétséget kizáró hitelességgel, bíróság vagy közjegyző által kiállított okirattal beigazoltatik, nem forog fenn aggály az iránt, hogy az elismerés minden különös formaság mellőzésével maga az anyakönyvvezető által saját hatáskörében bejegyezhető legyen. A 40. §-hoz. Noha a családi állapotból származó jogokban beálló változásoknak utólagos feljegyzése által az anyakönyvbe már bejegyzett adatok változást szenvednek, az anyakönyvi kiigazításokra az 5t. és 52. §-okban előirt formaszerű kiigazítási eljárást ezen esetekre is kiterjeszteni azért nem szükséges, mert a szóban forgó, az anyakönyvi bejegyzéssel szemben változást jelentő jogok megállapítása a maga külön törvényes utján történik meg s igy kiigazítási eljárásnak, a mennyiben a bejegyzés megengedhetősége ezen útra tereltetnék, egyéb tartalma nem volna, mint egyszerű constatálása annak, hogy a kérdéses jogok törvényes utón megállapittattak. Erre pedig az anyakönyvvezető maga is képes. E helyt kívánom megjegyezni, hogy tévedések megelőzése végett ós a személyazonosság pontos megállapítása érdekéből a névváltoztatásoknak a születési és házassági anyakönyvekbe való feljegyzése iránt rendeletileg szándékozom intézkedni. Alapul szolgál nekem erre a jelen törvényszakasz, mert noha a névváltoztatás a családi állapotból származó jogokon nem változtat is, ezen jogok érvényesithetésére lényeges befolyással bír. Egyébiránt a névváltoztatások a mai felekezeti anyakönyvekben is feljegyeztetnek, tehát nem újításról, csak a helyesnek bizonyult intézkedés átvételéről van szó. A 41. §-hoz. Az a rendelkezés, hogy senki sem viselhet más neveket, mint a melyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve, kapcsolatban a 60. §. azon rendelkezéseivel, mely e tilalomhoz