Képviselőházi irományok, 1892. IX. kötet • 298-348. sz.
Irományszámok - 1892-298. Törvényjavaslat, a Szerbiával 1892. évi augusztus hó 9-én kötött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezéséről
298. szám. II Melléklet a 298. számú irományhoz. Indokolás, „a Szerbiával 1892. évi augusztus hó 9-én kötött állategészségügyi egyezmény beezikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Szerbiával való állatforgalmi összeköttetésünk már egy évtized óta szerződéses alapon nyugszik. Állategészségügyi egyezményünket ezen országgal 1882-ben kötöttük meg s ez beczikkelyeztetett az ugyanazon évi XXX. törvényczikkbe. " Az akkori viszonyoknak megfelelően ez az egyezmény majdnem kizárólag a keleti marhavész föllépése esetén alkalmazható intézkedéseket tartalmaz és ebből kifolyólag csak a szarvasmarhának, illetőleg kérődzőknek forgalmára állit föl szabályokat, a hasznos házi állatoknak egyéb betegségeivel s fajaival azonban egyáltalán nem foglalkozik és az állatok és állati nyerstermények forgalmának általános szabályozása iránt csak hiányosan intézkedik. Ez egyezmény határozatait, az ennek megújítása iránt indított tárgyalások alapjául nem vehettük, mert ujabb időben a keleti marhavész fenyegető jellegét nagy részben elvesztette, az állategészségügyi rendészet egyéb állati betegségekre és az ezek által okozott károk elhárítására intensivebb gondot fordít és normális állategészségügyi viszonyok között is beható ellenőrzés alá veszi a nemzetközi forgalomba kerülő állatokat, állati nyersterményeket és a ragályanyagok elhurczolására alkalmas tárgyakat. Ezen megváltozott viszonyokkal számolnunk kellett, midőn Szerbiával ezen egyezményt megkötöttük s nem téveszthettük szem elől azon körülményt sem, hogy Szerbia nagy részben oly államok által van körülvéve, melyeknek állategészségügye alig vau szervezve, e tekintetben intézményei és ezeknek functionálása által teljes biztosítékot nem nyújt; másrészt pedig azt, hogy időközben a Németbirodalommal sikerült előnyös állategészségügyi egyezményt kötnünk, mely nekünk ezen országgal szabad állatforgalmat s igy állattenyésztésünknek és állatkereskedésünknek megbecsülhetetlen hasznot biztosit, minek folytán állategészségügyünk állapotának gondos védelme és a Németbirodalomba való állatkivitelünknek minden veszélyeztetéstől megóvása sokkal inkább kötelességünkké vált. Nekünk tehát fokozott garancziákat kellett kikötni, midőn Szerbiával ezen egyezményt kötöttük, azért abba oly határozatokat vettünk fel, melyek lényegileg azonosak a mai követelményeknek teljesen megfelelő német állategészségügyi egyezmény határozataival, de ezeket kiegészítettük azon szigorúbb intézkedésekkel, melyeket Szerbiának földrajzi helyzete és állategészség-rendőri viszonyai indokoltakká és szükségesekké tettek. 2*
