Képviselőházi irományok, 1892. VIII. kötet • 288-297. sz.

Irományszámok - 1892-288. A pénzügyi bizottság jelentése, "az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

4 288. szám. horvát-szlavon-dalmát miuisteriuin, a melyeknek alsóbb rangú tisztviselőire nézve a fokozatos előléptetés a korpótlék-rendszerrel kapcsolatosan hozatik javaslatba. Másrészről pedig, hogy az illetők helyzete kedvezőtlenebbé ne váljék, fentartja a javaslat a pótlékokat mindazoknál — a jelen javaslat intézkedései alá eső — állami alkalmazottaknál, névszerint a tanügy és az igazságszolgáltatás terén működő tisztviselőknél, a kik az eddigi szabályok értelmében korpótlékra igénynyel birtak. E kérdés tárgyalásánál, tekintettel arra a körülményre, hogy állami költségvetésünkben a fizetési pótlékoknak az egyes igazgatási ágak körében több, egymástól teljesen különböző neme fordul elő, kifejezést nyert az a kívánalom, hogy a pótlékok ügye egységes alapelvek szerint rendeztessék. A bizottság az eszmét magáévá tette, azonban a kormánynak ama kijelentése folytán, hogy e kérdés megoldása hosszabb tárgyalást tesz szükségessé, — nem akarván e javaslatnak törvényerőre emelkedését hosszabb időre elodázni, megelégedett azzal a nyilatkozattal, hogy a pótlékok kérdése a kormány által külön teendő előterjesztés alapján fog megoldást nyerhetni. Ezek után még megemlitve, hogy a pénzügyi bizottság a javaslatnak a gyakornokokra, az altisztekre, valamint a szolgákra vonatkozó határozatait lényegükben változatlanul fogadta el, — áttérünk azoknak a módosításoknak az ismertetésére, a melyeket a bizottság a törvényjavaslaton eszközölt, követve ezek előterjesztésénél a javaslat szakaszainak sorrendjét. Az 1. §-on a bizottság jelentékenyebb változtatásokat tett. Az eredeti szövegnek az az intézkedése, mely szerint a tisztviselői állásoknak rangosztályba sorozása — a négy felső rangosztályba tartozó állások kivételével — nem a törvényhozás által, hanem administrativ utón eszközlendő^ kapcsolatban a 17. §-ban a kormánynak megadatni javasolt ezen felhatalmazással, melynél fogva egyes tisztviselői állások a jelenleginél egygyel alantibb rangosztályba is sorozhatok, több oldalról nyilvánult aggodalomra adott alkalmat. A pénzügyi bizottság ezen aggodalmaknak eloszlatása végett a kormány hozzájárulásával annál inkább módosithatónak vélte a §. eredeti intézkedését, mert nem látott gyakorlati nehézséget abban, hogy a tisztviselői állásoknak az egyes rangosztályokba való beosztása törvenybozásilag történjék. Ennek megfelelöleg ide mellékeljük a törvény kiegészítő részét képezni hivatott A) kimutatást, a mely a jelen javaslat körébe tartozó összes tisztviselői állásoknak tárczánként rangosztályok szerinti beosztását foglalja magában. A mondottakból kifolyólag kiegészítendő volt még az 1. §. azzal az intézkedéssel, hogy a jövőben netalán reudszeresitendő tisztviselői állomások mely rangosztályba tartozandósága iránt mindig az illető költségvetés lesz irányadó és annak határozmányai szerint fog az új állás a megfelelő rangosztályba soroztatni. Módosíttatott továbbá szerkezet tekintetében az 1. §. az által, hogy czélszerűbbnek látszott ide hozni át a javaslat 3. §-ának két első bekezdését, a melyek itt egyesítve egy külön bekezdést képeznek. Végül megjegyezzük, hogy a bizottság tisztviselői lakbér megjelölésére a javaslat eredeti szövegében használt »lakpénz és helyi pótlék« kifejezés megtartását nem látván indokoltnak, ennek elejtésével mindenütt az általában elfogadott »lakpénz« szót használja. A 2. §. csekély irályi módosításon kívül annyiban szenvedett változást, hogy az utolsó bekezdésben »s a nyugdijasásnál bes2ámitandó« szavak közbeszúrása által közelebbről meghatároztatott azoknak a pótlékoknak természete, a melyek kinevezés vagy előléptetés esetén a fizetési többlet erejéig beszüntetendők. Ugyancsak a 2. §-ban találkozunk ama kivételes intézkedések elsejével, a melyeket az igazságszolgáltatás körében alkalmazott tisztviselők érdekében részben az eredeti javaslat tartalmazott, részben pedig a bizottság — a kormány kezdeményezésére — utólag vett fel. E kivételes intézkedések megállapításánál a kiindulási pontot az a körülmény képezte, hogy egyrészről a Budapesten, másrészről a vidéken alkalmazott birák, ügyészek, illetve albirák,