Képviselőházi irományok, 1892. VII. kötet • 226-287. sz.

Irományszámok - 1892-238. Törvényjavaslat a ragadós tüdőlob irtásáról

32 238. szám. vényben megállapított Összegű kártalanítási hozzájárulások fizetésé, a vármegyei érdekeltségre eső felerész megtérülte után, illetőleg a megállapított 6 évi maximális időszak leteltével megszűnik: mégis legalább az addigi járuléknak egy ötödrésze továbbra is fizetendő leend, és az ezen járulékokból begyült összegek, hasonló czélokra szolgáló kártalanítási alapok gyanánt lesznek kezelendők. A mi az egyes állafbirtokosok e czímen való megadóztatásának mérvét illeti: e tekintetben azt véltem irányadóul elfogadhatni, hogy az olyan gazda, illetőleg állatbirtokos, a ki több állattal, tehát nagyobb értékkel van érdekelve abban, hogy a ragadós tüdőlob-betegség minél előbb sikerrel leküzdessék, és állatállományát többé ne veszélyeztesse: az nemcsak ezen nagyobbmérvü érdekeltsége miatt, de azért is, mert az ilyen birtokos általános anyagi helyzeténél fogva e magasabb összegű hozzájárulást is jobbára könnyebben képes elviselni, mint a kisbirtokos gazda csekélyebb értékű kevés állata után a mérsékeltebb összegű járulék fizetését, — ez oknál fogva az ilyen nag.yobb gazdák aránylag is magasabb kulcs szerint kivetendő hozzájárulási összeg fizetésére köteleztessenek. A kisebb és nagyobb birtokos közti megkülönböztetésnek helyes ismérvét nehéz volt ugyan az ország minden vidékére nézve egyaránt megfelelő módon megállapítani: mégis ugy vélem, hogy az olyan birtokost, a kinek ugyanazon községben tíznél több ilye.i megadóztatás alá eső, azaz 6 hónapnál idősebb szarvasmarha van birtokában — az ország bármely részében is már joggal tekinthetjük olyan jobb módú birtokosnak, a kit aggály nélkül lehet a magasabb, vagyis kétszeres összegű, de ezen összegben is még mindig igen mérsékelt, azaz 20 krnyi hozzájárulás fizetésére kötelezni. Ellenben a kisgazdát, vagyis az olyant, a kinek nincs több mint tíz darab ilyen állatja, — azt daiabonkint 10krnyi hozzájárulási összeg fizetésére vélem kötelezendőnek. Ezen járulékok beszedésének legegyszerűbb módja az, ha ezek a rendes állami adókkal egyszerre vettetnek ki, az e czélból évenkint egyszer foganatosítandó állatösszeirás alapján. A beszedés technikai kivitelének részleteit pedig legegyszerűbben és leghelyesebben a pénzügyminister úrral egyetértőleg megállapítandó végrehajtási utasítás keretébe vélem utalhatónak. A törvényjavaslat 7. §-a felsorolja azokat az eseteket, melyekben a ragadós tüdőlob miatt hatósági rendetetre levágott állat birtokosa kártalanítási igényét elveszíti. Ennek első pontjába az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. t.-cz. illető — 111. — §-ának rendelkezését vettem át. Nem vélném továbbá kellőképen indokolhatónak azt, hogy a nagy gyári hizlalókban — a fertőzések ezen állandó fészkeiben, hol az irtás amúgy is többnyire tetemes áldozatokat fog igényelni — a beteg állatokért is kártalanítás adassék; annál kevésbbé, mert itt úgy is mészárszéki úton való értékesítésre szánt, hízóba ^állított szarvasmarha van, melynek levágás utján való értékesítéséből az illető tulajdonosra súlyos veszteség nem fog hárulni. Megjegyzem azonban, hogy az ezen törvény alapján kiadandó végrehajtási utasításban kimondatni terveztetik, hogy a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a gyári hizlalókban talált beteg állatokért kártalanítás nem adatik: csupán az olyan gyárakra (szeszgyárakra, czukorgyárakra stb.) vonatkozik, melyekben úgy a gyártás, valamint az ezzel kapcsolatos hizlalás az egész éven át üzemben tartatik. Az ilyen gyári hizlalókban levő hízott állatokat amúgy is elég kedvezően lehet mészárszéki utón értékesíteni; sőt az ihen gyáraknak — állandó üzleti összeköttetéseik folytán — hízott állataik mészárszéki úton való értékesítése rendszerint jobban és kedvezőbben is szokott sikerülni, mint az irtás végrehajtásával megbízott állami közegeknek; és igy e czímen a gyárat nem éri súlyosabb veszteség. Ellenben a kisebb gazdasági szeszgyárakra és általában főleg a