Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

222. szám. 181 ereje nem éled fel akkor sem, ha a peres kérdés a hitelezőre nézve kedvező' megoldást nyer; mert ez esetben a marasztalás nem a hitelező egyoldalú kérelmére s egyenesen a nero-vitásság feltevésében keletkezett birói határozat igazolása, hanem oly eredmény, mely az ügy egészére kiterjeszkedő önálló birói cognitió utján következett he. A mi az ellenmondás után fenmarad: azf:a perfüggőség hatálya, ugy perjogi, mint anyagi jogi tekintethen, s esetleg a fizetési meghagyás alaki kötelező ereje, melynél fogva a követelés — a peres eljárás befejezéséig — végrehajtás utján biztositható, s marasztaló Ítélet hozatala esetén a végrehajtásnak teljes joghatálylyal való folytatása elrendelhető. A tárgyalás kérelmezésére megszabott határidő elmulasztása első sorban ezt az alak kötelező erőt enyészteti el. A határidő lejárta után többé nem lehet a fizetési meghagyás alapján a végrehajtást elrendelni vagy foganatosítani, — sőt az előzőleg teljesített végrehajtási cselekmények is megszüntetendők. Ez utóbbi szempont alá esik nemcsak a netáni szoros zár feloldása, a letét kiutalványozása, a letiltott követelés felszabadítása, hanem — a mint azt a javaslat különösen kiemeli — a végrehajtási zálogjog törlése iránti intézkedés is; mert a fizetési meghagyással együtt hatályát veszti a végrehajtást rendelő végzés is. Megszűnik továbbá a perfüggőség perjogi hatálya. — A hitelező immár más, netán szintén illetékes bíróságnál s külön keresettel érvényesítheti követelését; — s ugyanannál vagy más szintén illetékes bíróságnál új fizetési meghagyást eszközölhet ki, a mit eddig tennie nem lehetett. A minek fentartásáról gondoskodni kell: az a perfiiggőség magánjogi hatálya. Bizonyára nem mozdítaná elő az intézmény prosperálását, ha a szóban forgó határidő elmulasztása az' elévülés folyamát megszakító hatályt is megszüntetné, és pedig nemcsak a övőre, de a múltra nézve is. Az eljárás folyamának időtartama a tárgyalás kérelmezése iránti jog igénybevétele gyakran előre ki nem számitható esélyektől függ s a hitelezőt nem szabad megfosztani annak lehetőségétől, hogy a perfüggőség anyagi jogi eonsequeutiáit a követelés érvényesítésére irányzott ujabbi cselekményre átszármaztathassa. A javaslat 18. §-a szerint tehát a hitelező a keresetindítással (7. §.) egybekötött magánjogi hatályt fentartbatja, ha a 17. §-ban meghatározott határidő lejárta után számított 30 nap alatt a követelés iránt keresetet indit. Megfelelő alkalmazást nyer ez a rendelkezés akkor is, ha a fizetési meghagyás hatálya a 11. § ban meghatározott módon szűnt meg, vagy ha a fizetési meghagyás iránt előterjesztett kérelem visszautasittatott. Az utóbbi esetben a fentartás a fizetési meghagyás iránt előterjesztett oly ujabb kérelemmel is eszközölhető, mely a törvénynek megfelel, s ez okból a fizetési meghagyás kibocsátására alkalmas. A hitelezőnek erre vonatkozó joga nem vezethet visszaélésekre, mert az adósnak módjában áll a tárgyalás iránti kérelmet a maga részéről megtenni s ezzel a huzavonának véget vetni. A javaslat súlyt fektet arra, hogy a hitelező nyilvánvaló tényével — jelét adja annak, miszerint követelését továbbra is érvényesíteni kész; s ezért nem fogadja el azt a megoldási módozatot, melynél fogva a perfüggőség magánjogi hatálya a múltra nézve feltétlenül fenmarad, — jelesül, hogy az elévülés időközi megszakítása akkor is fenforog, ha a hitelező az ujabb eljárást folyamatba nem teszi. 19. és 20. §. A képviseletre vonatkozó általános szabályok nem felelnek meg minden tekintetben az életbeléptetendő eljárás czéljának és egyszerű szerkezetének. Ez okból a 19. §. oly intézkedéseket tartalmaz, melyek lehetővé fogják tenni, hogy a felek képviseletének elve minél inkább valósuljon meg az ezúttal szabályozott eljárás keretében.