Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

182 222. szám. Az a) pont szerint az ügyvéd meghatalmazás felmutatása nélkül is terjeszthet elő ügyfele nevében kérelmet fizetési meghagyás kibocsátása iránt. A meghatalmazás igazolása nem szükséges az ellenmondáslioz sem. A b) pont pedig megengedi, hogy egy más személy nevében bárki tehessen ellentmondást, ha önjoga és ha a fizetési meghagyásnak az adós kezéhez szolgáltatott példányát felmutatja. Mind a két intézkedés az eljárás igénybevételének és a védelmi eszköz használatának könnyitése végett szükséges. A lehető visszaéléseket ellensúlyozni fogja az ügyvédi kar kötelességérzete, továbbá az a szabály, mely szerint a tárgyalást rendelő végzés a félnek vagy igazolt meghatalmazottjának kézbesítendő, valamint a §. utolsó bekezdésének rendelkezése, melynél fogva a meghatalmazás nélkül eljáró a költségért és kárért felelős. A 20. §.' meghatározza az ügyvédi képviselet esetén kivül beadott kérelem és ellenmondás kiállításának alaki kellékeit, némileg enyhítvén azokon a szabályokon, melyeket e részben az 1881: LIX. t.-cz. 11. §-a tartalmaz. 21. és 22. §. Egyik főszempont, melyet a javaslat megvalósítani kíván, az, hogy a fizetési meghagyás iránti eljárás lehetőleg olcsó legyen, s hogy az ennek az eljárásnak keretébe eső, a pert megelőző cselekmények ne szaporitsák jelentékenyebben a per költségeit. Ez okból a 21. §-ba az a rendelkezés vétetett fel, hogy a fizetési meghagyás iránti eljárásból kifolyóan csakis a bélyegköltség és a postadíj számitható fel az ellenfél terhére. Minthogy azonban a javaslat ebben az eljárásban az ügyvédi képviseletet kizárni vagy nehezíteni nem akarja: a fenti szabályt csak az esetre korlátozza, midőn a felet ügyvéd nem képviseli,; — ügyvédi képviselet esetében pedig a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemért és az ellentmondásért díjfokozatot állapit meg, mely lehetővé teszi, hogy az ügyvéd a teljesített munka csekély voltának megfelelő mérsékelt díjazásban részesüljön, a nélkül, hogy ez által az esetleges per számbavehetően megdrágulna. A 22. §-nak az az intézkedése, hogy az ellenmondás folytán keletkezett perben a bíróság az előző eljárás költsége kérdésében is határoz, mint a dolog természetéből folyó, nem szorul közelebbi indokolásra. Arra az esetre pedig, a midőn a fizetési meghagyás hatályát veszti (11. és 17. §§.), azért kellett kizárni a költség követelését, mert a 11. §. esetében a fizetési meghagyás végrehajthatósága és kötelező ereje a hitelező késedelme folytán szűnt meg,—másrészt mert akkor, a midőn a hitelező a hatályát vesztett fizetési meghagyásnak a főkövetelésre vonatkozó részét nem érvényesítheti, ezt a költségre nézve sem teheti — és mert a 17. §. esetében mindkét félnek meg van adva a mód, hogy a tárgyalás kitűzését kérhesse, s ennek folytán a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel, illetőleg az ellentmondással felmerült költség követelését a perben felszámíthassa. Ily körülmények közt nem volna indokolt, ha a peres eljárás elmaradása esetére az ellenmondás költségeinek megállapítása végett külön eljárás rendszeresittetnék. 33. §. E §. a fizetési meghagyás iránti ügyekről vezetendő naplóról rendelkezik. A naplónak fel kell tüntetnie az eljárás folyamán felmerült döntő mozzanatokat, különösen pedig az eljárás két főmozzauatát, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet és -az ellenmondást. Minthogy pedig az ellenmondás nemcsak a fizetési meghagyást kibocsátó, hanem a kézbesítés, illetve a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett bíróságnál is lesz előterjeszthető: szükséges, hogy a naplóba bevezettessenek a bírósághoz a fentjelzett megkereséssel áttett ügyek is.