Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-174. A közgazdasági bizottság jelentése, „az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről” szóló törvényjavaslat tárgyában

n 174. szárakedéseknek, — illetve az alkalmazottak biztosítása érdekében Bztikséges létesítményeknek, — a törvényben már is felsoroltassanak, — megóvandó az ipart űzőket az esetleg nyilvánulható hatósági túlkapásoktól. Ezeken kivtil továbbá tekintve azt, hogy a műszaki és ipari élet fejlődése, új ég új tizemágak keletkezése, az eddig ismert és hatóságilag ellenőrzendőnek itélt eseteket szaporíthatja, — a felelős ministernek megadni véli a bizottság azon jogot, hogy hasonló természetű óvóintézkedéseket, mint a minők a javaslat 1. §-ában felsorolvák, rendeleti utón is szabályozhasson. Lényegesnek tartja a bizottság a törvényjavaslat 1. §-ának azon rendelkezését, mely a munkaadó fogalmát a jelen javaslat értelmében megállapítja. Ezen megállapitás csakis a javaslatban kifejezett követelmények érvényesithetése szempontjából történvén, — szükségesnek látta a bizottság, hogy a törvényjavaslatnak egy további szakaszában (lásd 37. §.) világos kifejezésre juttassa, miszerint a munkaadónak ugy a polgári, mint büntető-törvény szerinti felelőssége, — a törvényjavaslat keretén kivül álló esetekre nézve, — érintetlenül fenmarad. Kiemelendő még e helyen a javaslat azon intézkedése, mely a gyártelep fogalmát, tekintettel főleg fejlődésben levő viszonyainkra, a jelen törvényjavaslatban foglalt intézkedések szempontjából törvényhozásilag állapítja meg. A tárgyalások folyamán részletesen megvitatta a bizottság, a munkásoknak balesetek elleni biztosítására irányuló törvényhozási intézkedések esetleges szükségességét is, — és azon megállapodásra jutott, hogy hazai iparviszonyaink között egyrészt addig, mig az 1891-ik évi XIV. t.-cz.-nek gyakorlati hatását jobban meg nem ismerjük, — másrészt mig a balesetek lehető megelőzését és elháritását czélzó törvényhozási intézkedések életbe nem léptek és mig a balesetek statistikája részletesen és rendszeresen nem gyűjthető, — korai, sőt czélt-tévesztett volna minden kisérlet a jelzett irányban. Miután a jelen törvényjavaslatnak nem czélja, hogy az iparügyi administratiónak az 1884. évi XVII. t. cz.-ben lefektetett elveit megbolygassa, — ennélfogva az első fokon eljáró iparhatóságok ténykedései, valamint a felebbezési forumok érintetlenül maradnak és ugy az ipart űzők, mint az ipari munkások érdekeinek védelme szempontjából már e javaslat első részének intézkedési körében az iparfelügyelők jelentkeznek, mint olyanok, kiknek szakszerű tevékenysége az érdekelteknek bizonyára nagy szolgálatára leend. A törvényjavaslatnak második része ezen iparfelügyélőkröl intézkedik. Az iparfelügyelök intézménye, mely tönényhozásunk elé a jelen javaslat által kerül először, — tulajdonképen tényleg már 1887. óta létezik, a midőn a volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister, az 1884: XVII. t.-cz. 121-ik §-ának 3-ik bekezdése alapján szakközegeket alkalmazott; —főleg a gyárvizsgálatok szakszerű foganatosítására. Ezen szakközegeknek . működési körét csak rendeletek állapították meg és nem lévén sem állásuk, sem hatáskörük törvény által szabályozva, nélkülözték a kellőleg biztosított működési jogkört, — és így hatékonyan az óhajtott módon nem is működhettek. Ennek törvényhozási rendezését, valamint ezen iparfelügyelői intézménynek arra való felhasználását, hogy az iparügyi kérdésekre vonatkozó törvények, rendeletek és intézkedések végrehajtása szakszerűleg és szigorúan, megbizható közegek által tényleg ellenőriztessenek, — továbbá hogy épen az ipari fejlődés jelen állapotában, megteremtessenek az államhatalom részéről is szükséges iparfejlesztésnek hivatott közegei, — ezeket czélozza a jelen törvényjavaslatnak Il-ik fejezete. Minden, iparilag némileg fejlődött államban találkozunk ilyen, avagy ehhez hasonló intézménynyel. — És hogyha a törvényjavaslat nem vett közvetlenül példát a külföldi törvényhozás hasonló intézkedéseiből, ez csak azon helyes elvre vall, hogy a viszonyokkal számolva, nálunk az egész intézmény leghelyesebben csak folytatólagosan és fokozatosan lesz kiegészíthető,