Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

178 szám. 155 Kétségtelen, hogy a feleknek nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy ügyök az illetékes bíróság által intéztessék el és hogy a hatásköri határvonalak elmosódnak, ha azok vitássá tétele alkalmából akkor, a midőn egy felsőbb bíróság volna hivatva annak elintézésére, a bírói szervezetben alantabb fokon álló biróság intézi azt el. De ezen elvi szempontokkal szemben figyelembe kellett venni azon számos gyakorlati nehézséget, a mely egy újabb jogorvoslat engedélyezése által beáll. Külön szabály felállítása vált szükségessé az esetre, ha a kir. euria, a hozzá felterjesztett felülvizsgálati kérelem elintézésére a kir. Ítélőtáblát tartja illetékesnek. Oly esetben, midőn az ország legfőbb bírósága határozott, a kérdés sem a felek, sem pedig a curia által megjelölt biróság által többé vita tárgyává nem tehető. Ki volt végül zárandó a felek által felhozható illetékességi kifogás a negyedik bekezdés esetében. Mert ha az ország legfelsőbb bírósága a felülvizsgálati kérelmet elintézi, feltéve, hogy az a kir. Ítélőtábla hatáskörébe tartoznék, a felekre nemcsak hogy hátrány nem származik, hanem azok kétségtelenül előnyben részesültek. A 196., 191. és 202. §-okhoz (m. j. 191., 192., 197. §§.). Az ezen §-okon ejtett módosítások csekélyebb irályi természetűek. A 205. %-hoz (m. j. 200. §.). Ezen §-t a bizottság a következő szövegben állapította meg: >Azon fél, a ki két egyénid Ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel él, ha kérelmével a harmadbiróság is elutasítja, mint konok perlekedő 500 forintig terjedhető és a felülvizsgálati bíróságtól a per körülményeihez és a konokság mértékéhez képest megállapítandó birsággal büntetendő, ha a felülvizsgálati biróság ugy találná, hogy a felülvizsgálati kérelem nyilván alaptalan volt. 500 frtig terjedhető birsággal büntetendő az is, a ki felülvizsgálatot nyújt be oly ítélet ellen, a mely ellen a törvény a felülvizsgálatot kizárja. A birságért a felelősség első sorban a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvédet terheli, a kinek visszkereseti joga saját fele ellen csak azon esetben van, ha a félnek külön írásbeli utasítása folytán élt a felülvizsgálati kérelemmel A Az eltérés a két szöveg közt a következő: A bizottság szövegezése értelmében birsággal nemcsak az sújtandó, a ki két egyenlő ítélet ellen él felülvizsgákttal, hanem az is, a ki e jogorvoslatot oly ítélet ellen használja, a mely ellen a törvény azt kizárja. A ministeri javaslat értelmében a bírság kiszabásának feltételei, »ha a felülvizsgálati biróság ugy találná, hogy a törvény világos értelme ellen, vagy a bíró, avagy az ellenfél boszantása czéljából akadályozza meg a per befejezését«. Ezen ismérveket a bizottság olyanoknak tartja, a melyek a legnagyobb önkényre alkaimat szolgáltatnának. De nem szolgálhat a bírság kirovása alapjául a »boszantás«, mert azon felfogást, hogy a jogorvoslat igénybevétele a biró boszantását idézi elő, a törvényhozás magáévá nem teheti és a bíró tárgyilagosságát maga a törvény kétségbe sem vonhatja. További eltérést képez, hogy a ministeri javaslat értelmében a birságért való felelősség első sorban a felet terheli, mig az ajánlatba hozott szöveg azt első sorban az ügyvédre rója. A jogorvoslat természetének figyelembevételével a felelősséggel az ügyvéd jogszerűen terhelhető. Mert azt, hogy tisztán jogi kérdésekben van e a fenforgó peres ügyben jogorvoslatnak helye, olyan, a melyet eldönteni nem a fél, hanem az ügyvéd van hivatva. E felelősség azoknál, a kinek kötelességérzete gyengébb, azt fokozni fogja. 20*