Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.
Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag
178. szám. 115 A felebbezési eljárásban, az első bírósági eljárásban megállapított szabálytól azonban el kellett térni. Kétségtelen, hogy a társasbiróságok előtt a polgári ügyekben való ítélkezés lényegesen előmozdittatik és könnyebbittetik, ha a felek ügyvédek által vannak képviselve és különös nehézségek állanak be akkor, ha a társasbiróság előtt a felek személyesen járnak el, vagy ha csak az egyik fél van ügyvéd által képviselve. Mert ilyen esetben azon teendó'k egy része, a mely a peres eljárásban a felek által végzendő, akár a jogismeret hiánya, akár pedig a hiányos előadási képesség folytán a bíróságra hárul át. És könnyen megeshetik az, hogy a tárgyalást vezető elnök, vagy az egyik bíró társ, kénytelen azon teendőket végezni, melyeket egy helyesen vezetett felébbviteli eljárásban a fél, illetve képviselője tartoznék teljesíteni. De mindezen elismert nehézségek daczára a bizottság még a felebbezési eljárásban is fentartandónak vélte azon elvet, hogy ki-ki sommás ügyekben jogait ugy az első, mint a másodfokú biróság előtt személyesen képviselheti. A felülvizsgálati eljárásban, a mely az ország legfőbb bíróságai előtt szigorúan betar tandó formák közt kell, hogy lefolyjék: az ügyvédi kényszer megállapítása nélkülözbetlen volt. Mert ugy a felülvizsgálati jogorvoslat természete, az annak tárgyalására vonatkozó előkészület és annak szóbeli tárgyalása, jogilag képzett és kellő jártassággal bíró képviselő közreműködését tételezi fel. A javaslatnak az 1868: LIV. és az azt módositó 1881: LIX. t.-cz., nemkülönben az 1877: XXII. t.-czikkhez viszonyát illetőleg, a bizottság a következőket tartja kiemelendőknek: kétségtelen az, hogy a sommás eljárásnak ezen javaslatban foglalt kimerítő rendezése a rendes és sommás eljárás közti különbséget sokkal élesebben fejezi ki, mintsem az eddig fenforgott. Az 1868: LIV. t.-cz. általános rendelkezései, a mennyiben azok ezen javaslat intézkedései áltál a sommás eljárás keretein belül módosítva nem lettek, ezentúl is megfelelő alkalmazást fognak nyerni. A két eljárás közti kapocs tehát az intézményeken ejtett változások figyelembevételével továbbra is fenn fog állani. A jelen javaslatban sok oly általános perjogi intézkedés foglaltatik, a mely a rendes eljárásnak is alkatrészét képezi, de az 1868: LIV. t.-cz.-ben foglalt rendelkezésektől lényegesen különbözik. A kérdés, mely a bizottságban felmerült, az volt • vájjon nem volna-e czélszerü ezen általános természetű intézkedéseket már most is nagyobb mértékbeu vinni át a rendes eljárásba, ez által a két eljárás közti összhangot erősíteni és magát a rendes eljárást, az azt szabályozó alapelvek lényeges érintése nélkül ez utón szintén reformálni. A bizottság azonban azokon a korlátokon, a melyeket a javaslat átmeneti intézkedése / magokban foglalnak, csak igen kis mértékben ment túl, abból indulva ki, hogy a teljes perrend megalkotása már csak néhány év kérdése lehet A közvélemény e tekintetben annyira megerősödött, hogy maga a részleges reform, ha életbelép, a teljes mü megalkotásának hathatós előmozdítója leend, és igy erre tekintettel a rendes eljárás új szabályozásától tartózkodni lehet. A mi a kisebb polgári peres ügyekről szóló 1877 : XXII. t.-cz.-et illeti, a bizottság helyesnek találta a javaslat azon álláspontját, hogy ezen ügyek közül azok, melyek eddig is a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak, ezentúl a sommás eljárás alá vonandók. Mert egyáltalán nem indokolható, hogy az ugyanazon biróság hatáskörébe tartozó Ügyek elsőfokú ellátására, a pertárgy értéke döntő ismérvül szolgáljon. A hatáskörnek ezen egybeolvasztása fontossággal csak a jogorvoslati rendszerben bír. 15*
