Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.
Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag
112 Í78. szám. jog tekintetében nem czélszerű a jogorvoslati rendszerbe és a felebbviteli bíróságok meghatároz zásába oly intézkedéseket foglalni, melyek folytán a magánjog egyes részei az ország legfőbb bíróságának döntése alá csak kivételesen kerülnének. A kir. Curiának, mint felülvizsgálati bíróság hatáskörének meghatározásánál e két szempontot teljesen érvényre kellett juttatni. Ennek folytán nem volt czélszerű az ügyek bizonyos nemeit kijelölni, mint olyanokat, melyekben a fölülvizsgálati hatóságot a kir. Curia gyakorolja, hanem oly általános ismérvet kellett keresni, a mely lehetővé teszi, hogy minden a járásbíróság hatáskörébe eső magánjogi kérdés egyúttal a kir. Curia, mint felülvizsgáló biróság elé is legyen vihető. A javaslat a felebbviteli bíróságok hatáskörének megvonásával igen helyesen nem az ügyek természetét, hanem a per tárgyának értékét vette alapul. — Ezen elv volt tehát szem előtt tartandó akkor is, midőn a kir. Curia hatáskörének meghatározásáról volt szó. — Az értékhatár megvonásánál figyelemmel kellett lenni arra, hogy a kir. Curia ezen új hatásköre a reá bízott egyéb teendők ellátását ne hátráltassa és ez okból fogadta el a bizottság az 500 forintos értékhatárt. Mert azon ügyek, a melyek értékökre tekintet nélkül a sommás eljárás tárgyát képezik, a sommás pereknek csak kis hányadát szolgáltatják. Ezen ügyek eddig a kir. Curia mint harmadfokú biróság által intéztettek el és e bíráskodásban a jogkereső közönség nagymérvű biztosítékot talált. E biráskodás a javaslatban elfogadott jogorvoslati rendszer és a bizottságnak ajánlatba hozott módositványa által nem mellőztetik, hanem a szóbeli eljárásnak megfelelő új jogorvoslati rendszerrel helyettesittetik. A legfőbb bíróságnak azon feladata, hogy úgy az alaki, mintáz anyagi jog terén a jogegységet az állam egész területén megóvja és Szabályozza, nem függ a legfőbb biróság által elintézendő peres ügyek számától, hanem az ügyek csekély töredéke elégséges arra, hogy az ország legfőbb bírósága ezen feladatnak teljesen és kielégítően megfelelhessen. A kir. Curia 500 frtot meghaladó ügyekben, tekintet nélkül a/, ezen ügyekben beadott kérelmek számára, azon helyzetben lesz, hogy úgy az új eljárás alapelvei, mint pedig az alkalmazandó anyagi jog tekintetében oly ügyekben is, a melyek kizárólag a sommás bíróságok hatáskörébe tartoznak, az eddiginél sokkal hathatósabb módon teljesíthesse feladatát. Azon általános szempontok egyike, a melyeket a bizottság a javaslat megítélése alkalmával szem előtt tartott: az ügyvédi képviselet kérdése volt. Mert még az oly eljárásban is, a mely az elsőfokú biróság előtt teljesen a felek személyes közreműködésének elvén épül fel, e kérdés a felebbviteli eljárásban előtérbe lép. Ezen eljárás megállapítása, a perjogi alakzatok, a melyek alatt lefolyik, a tárgyalás előkészítésénél az írásbeliség elemének belevonása, mind megannyi tényező, mely magára az ügyvédi képviselet kérdésére visszahat. Maga a ministeri javaslat e kérdés megoldása tekintetében az első biróság előtti eljárásban a felek személyes megjelenését és e mellett a szabad képviseletet fogadta el. A felebbezési eljárásban ugyanezen elvet változatlanul fentartotta. És csak a kir. törvényszékek, mint felebbviteli bíróságok ítéletei ellen irányuló felülvizsgálati eljárásban állapította meg az ügyvédi kényszert. A bizottság ezzel szemben azon elvi álláspontra helyezkedik, hogy úgy az első bírósági, mint pedig a felebbezési eljárásban feltétlenül elismerendő a félnek azon joga, hogy igényeit és védelmét a bíróságok előtt minden megszorítás nélkül személyesen érvényesítheti. A miben eltér a bizottság a ministeri javaslattól, ez az: hogy feladta a szabad képviseleti rendszert és különbséget tett az első bírósági eljárás és a felebbezési eljárás közt. A felülvizsgálati eljárásra vonatkozólag a javaslat álláspontját fogadta el.
