Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-89. Törvényjavaslat, az osztrák-magyar bank alapszabályai 87-ik czikkének kiegészitéséről

89. szám. 269 Melléklet a 89. számú irományhoz. Indokolás, „az osztrák-magyar bank alapszabályai 87-ik czikkének kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz. Jelen javaslat az" osztrák-magyar bank alapszabályainak oly kiegészítését czélozza, mely azon intézkedések közül, a melyek szükségeseknek mutatkoznak, hogy a jegybank staturna az aranyérték és pedig a koronaérték behozatalával összhangba hozassék, a legsürgősebb és nélkülözhetlen feltétele már azon első lépések sikerének is, melyek a valutarendezés tekinteté­ben az ezen javaslattal kapcsolatos törvényjavaslatokkal tétetnek. Az 1878. évi XXV. törvényczikk által megállapított és az 1887. évi XXVI. törvény ­czikkel érvényben fentartott bank-alapszabályok 87-ik czikke, melynek bővítéséről itt szó van, akkép rendelkezik, hogy a bank köteles törvényes ezüstpénzt, vagy ezüstrudakat, 45 forintot bankjegyekben számítva a finom ezüst-ércz fontjáért, bécsi és budapesti föintézeteinél kívá­natra mindenkor beváltani. Megjegyzendő, hogy ez idöszerint a banknak ezen kötelezettsége az ezüstrudakra nézve fel van függesztve azért, mert e kötelezettség ugyancsak az alapszabályok 87-ik czikkének határozmánya szerint az ezüstforintosok szabad veretesének feltételéhez van kötve, a mely feltétel az ezüstveretésnek 1879-ben történt korlátozása folytán ez idő szerint hiányzik. A koronaérték megállapításáról szóló és a monarchia két államának kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről szóló törvényjavaslatok elfogad­tatása esetén pénzforgalmi viszonyainkban egyelőre oly állapot fog bekövetkezni, melynek uralma alatt az ezüst értékpénzek még forgalomban maradnak, de a mellett koronaértékbeli aranyérmék is verettetnek, forgalomba bocsáttatnak és kezdettől fogva törvényes fizetési esz­közt is képeznek. Ezen érmék azon helyzete, hogy törvényes fizetési eszközt képező értékérmék, megkívánja, hogy az eddigi ezüst értékpénzzel legalább is egyenlő elbánásban részesüljenek és megnyerjék a forgalomképesség azon biztositékát, mely az értékpénzeknek minden ércz­forgalommal bíró országban azzal adatik meg, hogy a jegybank kötelességévé tétetik ez érméket bankjegyek ellenében beváltani. Az aranyérmékre vonatkozó ezen intézkedés azonban viszont nem szolgálhatott indokul arra, hogy a banknak beváltási kötelezettsége az ezüst értékpénz tekintetében megszüntettessék, ellenkezőleg azon körülmény, hogy az eddigi ezüst értékpénzek- egyelőre továbbra is mint értékpénzek forgalomban maradnak, szükségessé teszi azt, hogy a banknak beváltási kötele­zettsége ezen forgalmi eszközökkel szemben is érvényben tartassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom