Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-87. Törvényjavaslat, a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről

256 87. szám. Ugyancsak az a körülmény, hogy egy eddig közös értékről és pénzrendszerről óhajt a monarchia mindkét állama uj érték- és pénzrendszerre átmenni, tette szükségessé azokat a további intézkedéseket, a melyek az eddigi értékrendszer liquidatioját jelentik. Két irányban volt itt szükséges megállapodásra jutni. Először az eddigi érték érczpénzeinek bevonásában fekvő teher, másodszor a közös függő adósságot képező államjegyek bevonásának terhe volt megosztandó. Mindkét megállapodás nemcsak azért képezi a jelen javaslatnak kiválóan fontos intézkedéseit, mert a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslatban a dolog természete folytán még érintve sincs, tehát ennyiből uj intézkedés, hanem azért is, mert ezekben a megállapodásokban mindkét félre előnyös megfejtést találtak oly kérdések, melyek tisztázva eddig nem voltak, és melyeknél az előzékenység hiánya egyik vagy a másik félnél az egész reformatiónak csak megkezdése elé is igen komoly akadályokat gördíthetett volna. Az egyes rendelkezések indokolása az alábbiakban következik. AZ I-III. CZIKKHEZ. (Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 1 — 4. §§-t és azok indokolását.) E czikkekben a monarchia két államában behozandó érték legsarkalatosabb alaphatározatai foglaltatnak, a milyenek az értékfém, a számítási egység, a számítási egység felosztása, az értékfém ötvözete, az alapsúly és ezzel kapcsolatban a pénzláb. A IV. CZIKKHEZ. (Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 5. és 6. §§-t és azok indokolását.) Ez a czikk a koronaérték arany értékpénzeire vonatkozó ama határozmányokat tartalmazza, a melyek a szerződéses viszonyból folyólag is, különösen azért, mert az érmék mindkét állam területén egyenlően forgalomképesek, mindkét államban egyenlöek kell, hogy legyenek. Ilyenek az érmék darabolására, nyers és finom súlyára, átmérőjére, az érmék értékének s veretési idejének jelzésére, a veretes pontosságára és a megengedett eltérésre vonatkozó határozmányok. Egyebekben nem szükséges, hogy az érmék kiállítása teljesen egyenlő legyen s a szerző déses viszonynak elég van téve az által, hogy a két pénzügyminister értesíteni fogja egymást, hogy az érméket mikép szándékozik kiállítani. Ez a rendelkezés a koronaérték valamennyi érméjére kiterjed. A külföld példáját vizsgálva, azt látjuk, hogy a latin unió alapszerződése, az 1865. deczember 23-iki szerződés, szintén a közös megállapodások körébe vonja az érmék darabolását, súlyát, finomságát, a veretesnél a törvényes súly- és finomságtól való eltérést és az érmék átmérőjét, a feliratra nézve pedig szintén kiköti a veretes évszámának felvételét. A skandináv unió mindezen megállapodásokon kívül még a jelen szerződésnek az értékjelzésre vonatkozó határozmányát is tartalmazza, sőt az érmék kiállítását illetőleg, még a jelen szerződés határozatain is túlmegy, a mennyiben az érmék karimájának minőségére is kiterjed. Az V. CZIKKHEZ. (Lásd a koronaérték megállapitásáról szólójtörvényjavaslat 8. §-át és annak indokolását.) A fémvalutának jellege magával hozza azt, hogy az aranyból, mint valutafémböl verendő érmék veretesének korlát nem szabható. A koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 8. §-ának indokolásában már kifejtetett, hogy a veretes magánosok számára is feltételét képezi annak, hogy valamely ország tagjává váljék azon közgazdasági csoportnak, melyet az ugyanarra a fémre alapított valutával bíró országok képeznek, hogy csak a magánosok számlájára